2009.06.08. Robogóval a rizsteraszok között

Probolinggo után egy közepesen fárasztó buszozás következett, melynek monotonitását még az út menti megállóban elfogyasztott nasi goreng sem tudta megtörni. Az etap egyetlen izgalmát a Jáva és Bali között közleked? komp jelentette, melynek este nyolcra kiírt indulásából valahogyan este hét lett, így egy sörbeszerzés miatt majdnem sikerült lekésnem a kihajózást. Bali központjába, Denpasarba érve a Bromonál megismert amerikai lánnyal és egy hozzánk csapódó ír sráccal közösen úgy döntöttünk, hogy a sziget legturistásabb, ergo szállásokban leginkább b?velked? övezete, Kuta felé vesszük az irányt.

Meglepetésünkre a vendégházak telítettsége és az elvadult szobaárak miatt csak nagy sokára találtunk olyan megoldást, amely minden szempontból elfogadhatónak bizonyult. A hosszas keresés során volt alkalmam alaposan szemügyre venni az éjszakai utcákat ellep? nyugati turistaközönséget, melynek láttán azonnal tudtam, hogy itt bizony nagy a baj. A jellemz?en talajrészeg, randalírozó és ordibáló ausztrál, amerikai és európai cs?cselék látványa gyomorforgató volt, szegény balinézek nem is tudom mit vétkeztek korábban, hogy most ezt a cirkuszt kell elviselniük nap mint nap. Bár a nyugati turistákhoz képest igen szerény anyagi körülmények között teng?d? helyiek többsége t?ri ezt a parádét a pénz miatt, azért azon sem szabad nagyon csodálkoznunk, hogy egyes széls?séges csoportok zsebében id?r?l-id?re kinyílik a bicska (a pár évvel ezel?tti bombamerényletek emberéletek százait követelték).

Annak ellenére, hogy a fenti mili? nappal egy fokkal elviselhet?bbnek bizonyult és leginkább csak hullámlovas hülyék borzolták az idegeket, én kevés id?t töltöttem Kután. Az a kevés is f?leg a következ? napok útitervének összeállításával ment el, ugyanis el kellett döntenem, hogy megyek-e tovább kelet, vagyis a Nusa Tenggara tartomány többi izgalmas szigete (Lombok, Sumbawa, Komodo, Flores, Sumba, stb.) felé, avagy kicsit alaposabban körülnézek Balin és minél el?bb húzok vissza nyugatra, Szumátra irányába. Ha az utazás elején jártam volna, biztosan az el?bbit választom, így viszont inkább a kevésbé rohanós alternatíva mellett tettem le a voksom, vígasztalva magam azzal, hogy legalább lesz miért visszajönni Indonéziába: a F?szer-szigetek és a Nusa Tenggara még akár egy pár hetes nyaralásra is kiváló színtér lehet.


Az igazi móka Balin akkor kezd?dött el, amikor néhány napra kibéreltem egy robogót, magamra vettem a hátizsákot és elkezdtem felderíteni a sziget eldugottabb szegleteit. Noha a kutai viszonyok láttán már kell? mennyiség? rosszindulat és negatív el?ítélet volt bennem Balival kapcsolatban, röviddel az indulás után be kellett látnom, hogy ez a sziget jóval több annál, mint amit róla gondoltam. Változatos, színes, leny?göz? és szórakoztató egyszerre, mind látvány, mind kultúra, mind pedig a rajta él? emberek szempontjából. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy életem eddigi legjobb motorostúráját zavartam le a százhuszonötös Yamaha nyergében. Hol egy érdekes templom, hol egy zöldell? rizsterasz, hol pedig egy szokatlan arcberendezés miatt voltam kénytelenek rámarkolni a fékre, így sajnos három, er?ltetett menetben végigmotorozott nap sem volt elég a véltnél sokkal nagyobb sziget bejárására.


Bár az indonézek jellemz?en muzulmánok, Bali hárommilliós lakosságának dönt? többsége hindu vallású. A balinéz hinduizmus egy meglep?en érdekes keveréke az indiai hinduizmusnak és a buddhizmusnak, amelyet sok más sajátosságon túl a különleges templomok is jellemeznek. Utóbbiak közül én többet is felkerestem, de egyik sem volt annyira látványos, mint a háromezer méter magas Agung hegycsúcs mellé épített anyatemplom, a Besakih. Szerencsémre pont egy nagy hindu ünnep alkalmával érkeztem a szentélybe, így a helyszín a több ezer hív? jelenlétében még szokatlanabbnak hatott. Persze a hülye nev? Bedugul, a vízre épült Tanah Lot és a denevérbarlangos Goa Lawah templom is érdekes volt, csak máshogy. Mondjuk utóbbiaknál a turisták hordái azért sokat levontak az élvezeti értékb?l.


Három átmotorozott nap után egyáltalán nem bántam meg, hogy a Balit alaposabban szemügyre vev? forgatókönyvre szavaztam. A sziget a szörfözésnél és a homokos partokon történ? kijózanodásnál szerencsére sokkal többet tartogat az ide látogató turisták számára. Persze érdekes volt megismerkedni a balinéz tánc-, fest?-, ötvös-, és szobrászm?vészet remekeivel is, az igazi szórakozást számomra mégis a sziget turistaövezetekt?l távoli szegleteinek felfedezése jelentette. Három nap térkép és tervek nélkül, improvizálva, falvak és rizsteraszok közötti utakon, erd?kön és hegyeken át. Ivi biztos mondaná, hogy ultimate freedom.


Balin két roppant érdekes dologgal találkoztam még utam során, azokkal viszont - jelent?ségüknek megfelel?en - külön blogbejegyzésben foglalkozunk.