2009.02.18. Isla del Sol, Titicaca-tó

Puno viszonylag közel fekszik a határhoz, így gyorsan az ellen?rz?pontnál találtuk magunkat. A perui oldalon bekerült útlevelünkbe az ilyenkor szokásos kiléptet?pecsét, majd átsétáltunk a bolíviai migrációs tiszthez, hogy kitöltsük a belépéshez szükséges papírokat. Copacabanaba kora délután érkeztünk meg, ahol egy végtelenül egyszer?, de tiszta szálláson cuccoltunk le egyetlen éjszaka erejéig. Miután egy helyi ügynökségnél felíratkoztunk a másnap induló hajós túrára, leballagtunk a kiköt?be.


Este még megpróbáltam helyrerántani a frissen bekrepált laptopot, de nem jártam túl sok sikerrel. Egy közeli netkávézóban utánaolvastam a jelenségnek: kiderült, hogy egy Windows XP CD-vel rövid távon orvosolni lehet a problémát. Már kezdtem azt hinni, hogy ráfordultam a célegyenesre, de nem. Egyetlen nyomorult telepít?lemezt sem tudtam felhajtani az egész városban (maz szerint ott mindenki biztosan linuxot használ), így a gépjavítás el lett napolva.

Egy hangulatos étteremben Bob Marley dallamokra vacsoráztunk meg. Elalvás el?tti humor a hostel fürd?szobájából: a zuhanyrózsa közvetlenül a wc-kagyló mellett, jó két méteres magasságban volt a falra szerelve, a vízelterelésr?l a rózsa köré tekert apró nejlonzacskó volt hivatott gondoskodni. A traktoros bolíviai megoldás eredményeként már a zuhanyzás legelején vízben állt az egész fürd?szoba...

Másnap h?vös reggelre ébredtünk, a 3.800 méteres tengerszint feletti magasság éreztette hatását. Mire a kiköt?be értünk, hajónk készen állt az indulásra. Egy halom másik turista társaságában keltünk útra; az ötezer lakosú Isla del Sol volt az úticél, ahol egy nyolc kilométeres gyalogtúra várt ránk. A tó és a sziget szépségeit átadni kívánó képes beszámoló következik.


A túra végén kellemesen elfáradva szálltunk fel a bolíviai f?városba, La Pazba tartó buszra. A f?téren hatalmas volt a nyüzsgés, turisták tucatjai indultak útnak a szélrózsa minden irányába.