A
buggy-videóból nem derül ki, hogy az utólag végtelenül lefojtottnak bizonyuló négykerek?t a Bañostól húsz kilométerre lév? Pailón del Diablo vízesés miatt béreltük ki. Az odavezet? út fest?i környezetben, csipkés hegyek és mély völgyek között kanyargott, a szédít? magasságkülönbségeket az alábbi fotók aligha érzékeltetik.
Maga a vízesés leginkább az elhelyezkedése miatt érdekes: egy viszonylag zárt sziklahasadékban zúdul alá a víz elemi er?vel és robajjal, szinte érezni a kövek rezonanciáját - basszusrajongóknak kötelez? az élmény.
Este a hostel közelében lév? vendégl?ben hatalmasat vacsoráztunk, én (ha jól emlékszem) egy mexikói tálat nyomtam. A mennyeien finom fogás mindössze néhány dollárt kóstált - biztos vagyok benne, hogy még az ár/érték arányok élharcosa, Szabó Zola haverom is elégedetten bólogatott volna a tálalást követ?en.
Másnap egy bérelt quad nyergében bohóckodtunk egy sort a környékbeli hegyekben, próbáltuk lencsevégre kapni a közeli
Tungurahua vulkán felh?kbe burkolódzó csúcsát - sajnos minimális sikerrel. A legutóbb 2006. nyarán kitör? t?zhányó helyett hegyoldalba t?zött magyar zászlót,
lámaféléket teveféléket és érdekes növényeket fotóztunk.
Péntek délután lévén a városlakók már megkezdték a közelg? nemzeti ünnepre való felkészülést, a programsorozatból mi egy különös downhill* versenynek lehettünk szemtanúi (a helyi fiatalok egy dombolbalra épült utcán boboztak le házilag eszkábált négykerek?ekkel, természetesen id?re). A flúgos futamon néz?ként a város apraja-nagyja jelen volt, a díjakat pedig Baños szépei (ki más?) adták át a dobogós helyezést elér? versenyz?k részére.
Este még jött egy levél
Pétert?l, benne a kérdéssel: "Igaz, hogy a déli féltekén mindenki fejjel lefelé áll?". A felismerés csak ekkor hasított belém: átjöttünk az Egyenlít?n, és képesek voltunk kihagyni az utazás el?tt már oly sokszor nézegetett
Mitad del Mundo emlékm?vet! Hogyan mehetett ez ki a fejünkb?l? Magunk sem tudtuk, mindenesetre másnap hajnalban vettünk két buszjegyet vissza Quitoba.