2008.12.01. Maybe you're on the wrong island

A Szt. Martinon eltöltött néhány nap túl sok izgalmat nem tartogatott számunkra. Amíg én f?leg strandolással és gépmadarak filmezésével múlattam az id?t, Szilvi a maradék harminchat partszakasz felfedezésével foglalatoskodott. A mindössze nyolcvanhét négyzetkilométernyi sziget egyébként borzasztó gyorsan bejárható, kevésbé forgalmas id?szakokban még egy óra sem kell a körbeautózáshoz.


Ismeretes, hogy a nyolcvanötezer lakost számláló földdarab két részre van osztva: egyik fele holland (Sint Maarten), másik fele francia (Saint-Martin) fennhatóság alá tartozik. A két terület közötti átjárás - leszámítva a rengeteg fekv?rend?rt - akadálymentes, mindenféle ellen?rzés nélkül mehetünk át egyik részr?l a másikra.

Szt. Martin, és azon belül is a holland oldal meglehet?sen jellegtelen. A homokos partok mentén drága éttermek, kaszinók, gazdag amerikai turistáknak felhúzott luxushotelek, duty free üzletek* és ékszerboltok sorakoznak. Nem véletlenül nevezik tehát a szigetet a bevásárlók paradicsomának. A francia oldal szerencsére nem ennyire amerikanizálódott. Ott több a lokális érdekesség, bár túl sok látnivalóra azon a részen sem érdmes számítani. Kicsit olyan az az oldal, mint egy francia nagyváros küls? kerülete, ahol a fekák szénné pimpelt autókban Alliance Ethnikre krúzolnak.


A sziget tehát a homokos partokon és a turistákra épült szolgáltatói szektoron kívül sok látnivalót nem kínál. Ha meguntuk a meleg tengervízben történ? lábáztatást, nevezzünk be valamelyik vízi programba, majd pihenjük ki az izgalmakat a közeli koktélbárban. Délután (az otthonihoz képest féláron!) vegyük meg az asszonynak a régóta ígért gyémántgy?r?t, együnk egy jót valamelyik puccosabb étteremben, majd teli hassal vágjunk neki az éjszakai életnek, és kaszinózzuk el a gyerek taníttatására szánt összeget egyetlen óra alatt. Szt. Martin nagyjából err?l szól. Las Vegas, csak éppen karibi jelmezben. A második napon részt vettünk egy timeshare promóción (Dia, nyilván ellenérték fejében), ahol a resort értékesít?je a helyi látnivalókat firtató kérdésünkre közönyösen válaszolt: "If you're looking for culture, history, wild life and architecture, maybe you're on the wrong island!".


A virágzó turizmus egyébként szemmel láthatóan rengeteg munkavállalót csábít ide a Karib-térség más szigeteir?l, mi például jamaikai áccsal, dominikai portással és haitii buszsof?rrel ismerkedtünk meg utunk során.

Vélhet?en az általános drágaság és a behatárolt programlehet?ségek miatt nem találkoztunk hozzánk hasonló backpacker utazókkal a szigeten eltöltött néhány nap alatt. Az árakat illet?en egyébként mi nem tájékozódtunk el?zetesen, így érkezéskor a szállások és bérautók díjai láttán csak pislogtunk, mint hal a szatyorban. Szigorú napi költségvetésünkre pillantva el kellett döntenünk, hogy vagy jót alszunk, de nyögvenyel?sen közlekedünk, vagy pont fordítva. A reptéri bérautós felhozatal legjobbját kiválasztva (automata Toyota Corolla naponta 35 amerikai dollárért) úgy döntöttünk, hogy néhány napig kocsiban fogunk aludni.

Talán kétszer vállaltam be ilyet eddigi életem során. Egyszer Kovax és Zola barátom társaságában, amikor a sachsenringi futamot mentünk megnézni, egyszer pedig egy nyaralás alkalmával, a francia riviérán (igaz, mindkét alkalommal csak egy-egy éjszakáról volt szó). Ezúttal azonban hosszabb id?t kellett ilyen körülmények között kibekkelni.

Utólag belegondolva azonban nem is volt olyan elviselhetetlen az a pár nap. A komfort titka mindössze annyi, hogy autós nomádként el?re kell kitalálni a tisztálkodás módját (belógva mondjuk egy szálloda medencéje mellé, a tusolóhoz), gondolni kell az akksik töltésére (mi gyakran egy shake-bárban múlattuk az id?t, ahol még az internet is ingyen volt), kell?en biztonságos parkolóhelyet kell választani (egyszer például arra ébredtünk, hogy egy fekete srác szereli az autó hátsó kerekét, máskor meg arra, hogy rend?rök kopogtatnak és világítanak be az ablakon). Mondjuk az sem árt, ha van nálunk háló a szúnyogok elleni védekezésre, és er?s a légmozgás a szállásként választott területen (ugyanis az autóban fekve, résnyire lehúzott ablakok mellett a h?ség még éjjel is elviselhetetlen tud lenni a Karib-tengeren). És ha már az összes fenti diszciplínát mesteri szintre fejlesztettük, csak a gyakran elered? éjszakai záporok elleni védekezés megtalálása marad hátra (résnyire nyitott ablakok mellett, ugye).

Autóban lakva az ember akarva-akaratlan elszigetel?dik a világtól. Furcsa érzés például Barack Obama választási gy?zelmér?l a Burger King reggeli menüjéb?l értesülni.


Jó kérdés, hogy hátizsákos, low-budget turistaként mégis miért megy el az ember egy luxusszállodákkal és ékszerboltokkal telet?zdelt parányi szigetre? Nos, én els?sorban a strandolók felett leszálló repül?gépek miatt mentem, és összességében azt mondom, még így is megérte. Ha el?r?l kezdhetném a túrát, akkor sem hagynám ki ezt az aprócska szigetet.


Az utolsó éjszakát a francia oldalon található Grand Case repül?tér közelében, egy vendégházban töltöttük, hiszen másnap korán reggel az Air Antilles légcsavaros gépével repültünk át a Kis-Antillák azon szigetére, melynek Kolumbusz 1493-ban a már-már leírhatatlan Guadeloupe nevet adta.