Roland írta,
19 óra 45 perckor,
Thaiföld témakörben.
A hosszútávú utazás egyik legnagyobb rákfenéje az, hogy az ember igencsak kritikussá válik az útjába kerülõ helyekkel kapcsolatban. Ahogy Hugh Hefnernek is egyre fiatalabb nyuszikra van szüksége a merevedéshez, a világutazót is egyre kevesebb dolog hozza lázba, és hajlamos fanyalogni még az olyan dolgokon is, amik mások számára, vagy egy másik mércével mérve egyébként egész kellemesek. Ennek volt tökéletes példája a Thai-öböl szigetein tett néhány napos látogatás, melynek végén akármennyire restellem is, de egy "semmi különös"-nél többre nem futotta.

Az odautazás átlagos mennyiségû szívással járt, amirõl egyrészt Surat Thani végtelenül szerencsétlen tömegközlekedése gondoskodott (a vonatállomás ugyanis a központtól keletre, nagyjából tizenöt kilométerre van, a hajóállomás pedig nyugatra, egy órányi autózásra), másrészt pedig az a tény, hogy a fenti végpontok között a turisták fuvarozására szakosodott mikrobuszos nyavajások már megint eljátszották velem az egyik legócskább transzfertrükköt, vagyis a remekül hangzó, ellenben nem létezõ csatlakozás tréfáját. Egy órákkal késõbb induló komppal aztán csak eljutottam Ko Pha-Ngan kikötõjébe, ahonnan rögtön az útközben lefoglalt szállásra zötyögtünk (a kompon ugyanis turistákon kívül szobaüzérek is utaztak).

A sziget az éjszakában meglepõen üresnek tûnt, ami részben az utószezonnak, részben pedig az aktuális holdállásnak volt köszönhetõ. Ismeretes, hogy Ko Pha-Ngan a rendes éves szezonalitáson túl egy másikkal is rendelkezik, amely a hold telítettségéhez és az azzal járó partikhoz igazodik. Utóbbiak közül a teliholdkor megrendezett "Full Moon Party" a leghíresebb, melynek szériája ― bár errõl több legenda is kering ― évekkel ezelõtt egy jól sikerült backpacker-búcsúbulival kezdõdött. Annak ellenére, hogy telihold idején fiatalok ezrei özönlik el a szigetet, a köztes alkalmak közel sem ennyire népszerûek, a "Half Moon" és "Black Moon" bulik inkább csak a többedik rókabõr unalmas esetei. Mivel az én látogatásom az utóbbira esett, a tengerparti buliban a hihetetlen drogkínálaton, a részegen robogózó német debellákon, a fehér turistalányt hajánál fogva rángató thai férfiakon és a tûzzel variáló artistákon kívül semmi érdekes nem volt.

Forrás: Szabadlábon

Illetve mégis. Itt láttam a régió eddigi legjobb party-tetoválását: a sok neonszínben pompázó sárkány, gekkó és egyéb kreatúra közül messze kiemelkedett a 7-Eleven klasszikus logója. Aki esetleg nem ismerné: ez egy utalás az élelmiszerboltok McDonald's-ára, amely az Egyesült Államoktól Kínáig rengeteg helyen jelen van, és amelynek sztenderd minõsége, árukínálata egyfajta biztos menedék a megfáradt utazó számára. A láncról érdemes elmondani, hogy boltok számát tekintve még a Mekit is übereli, neve pedig az egykori nyitvatartási idõre utal.

Másnap a jól bevált séma szerint bérelt robogóval tettem egy kiadós kört a szigeten (csodák csodájára ezúttal nem áztam el), de a kirándulás végére azt kellett konstatálnom, hogy errõl a földdarabról nem csak az érdekességek, de még a szép tengerpartok is hiányoznak. Az alábbi fotók kizárólag a történelmi hûség miatt kerültek ide, nincs bennük az égvilágon semmi kattintásra érdemes.

Kókuszrobot a sziget közepén.
Idilli üzem az erdõ mélyén.
Pangás a helyi Üvegtigrisben.

Turistáknak tartott elefánt, épp szolgálaton kívül.
Még ezért a szerény látványért is sokat kellett keresgélni.
Apálykor aztán tényleg siralmas a látvány.

Robogózással szerencsére mindig meg lehet menteni a napot.
Az ominózus helyszín.
Motorszerelés mesterfokon. A bal kézben természetesen spangli figyel.
Forrás: Szabadlábon

Második állomásom, Ko Samui már csak méretébõl adódóan is több látnivalót tartogatott, nyilván ezzel magyarázható, hogy erre a szigetre turistából hatványozottan több jutott. Az igencsak sûrûn lakott nyaralóhelyen rögtön az elsõ este visszaköszönt több olyan jellegzetesség, melyekrõl korábban Thaiföldet megjárt ismerõseimtõl már hallottam, eddigi utazásaim során viszont még nem volt hozzájuk szerencsém. Például itt láttam elõször hetvenéves fazonokat hosszútávra lízingelt, huszonéves thai lányokkal korzózni, itt találkoztam elõször a turistáknak szervezett plasztik mûsorkínálattal (elefántrevü, krokodilshow, táncest, thai box viadal, nem is sorolom), itt gurultam végig elõször masszázsszalonokkal, sörbárokkal és éttermekkel szegélyezett tengerparti sétányokon (sok vendéglõ egyébként az utcáról meglepõen igényesnek tûnt), és itt volt alkalmam megállapítani azt is, hogy a transzszexuális thai prostik valójában mennyire könnyedén beazonosíthatók.

Thaiföldi sztereotípia #4: A thai ladyboy képes magát jó nõnek álcázni - HAMIS. Elég csupán azt megfigyelni, hogy a bárban ki az, aki nõiesen viselkedik, és ki az, aki nõiesnek akarja láttatni magát. A mozdulatok mindent elárulnak.

Ko Samui nyaralóktól hemzsegõ településeit, valamint ― már bocsánat, de ― unalmas tengerpartjait látva a sziget kevésbé zsúfolt részein kezdtem szórakoztató dolgok után nézni. Így bukkantam rá arra a mumifikált szerzetesre, melynek minden bizonnyal ijesztõ szemüregére gondos kezek egy Ray-Ban Wayfarer-t applikáltak, így jutottam el az anyatermészet világszerte ismert pikáns szoborvicceihez, így motoroztam dzsungelben úttalan utakon (amibõl olykor komplett szakaszok hiányoztak), így fotóztam erdõ mélyén megbúvó kõfaragásokat, aranyozott tengerparti Buddha-szobrot, klasszikus minekvan zsebkamerát, vicces feliratokat, meg még egy csomó mindent, ami ide sajnos már nem fért ki. Még mielõtt valaki megkérdezné, az elefántsétákat azok nevetséges és gagyi jellege miatt ignoráltam.

Értem én a koncepciót, de ez a Blues Brothers feeling azért egy kicsit erõs.
Ko Samui nagypapa-szobra.
Harminc méterre ott a párja, a nagymama-szobor.

Eltévedtem, de õ megmutatta az utat.
Száguldva itt bizony meglepetés ér.
A Titkos Buddha Kert kõszobrai.

A tizenegynéhány méteres Buddha-szobor Ko Samui egyik védjegye.
Szuperkompakt digigépet állvánnyal használó hülyegyerek minek van?
Tarbucks, mi?
Forrás: Szabadlábon

A thai szex-, és turistaipart jól reprezentáló szigetnek két nap után intettem búcsút, majd egy délután háromkor kezdõdõ és másnap tizenegyig tartó teherautós, iránytaxis, kompos, mikrobuszos, stoppos és vonatos kombinációval elzötyögtem Bangkokig. Az út egyetlen tanulsága számomra az volt, hogy fehér ember ne akarjon olyan fûszerezettségû tom yum levest fogyasztani, amit eredetileg thai szájíznek szántak, mert még napok múlva is csilipaprikával fog álmodni.

Melyikük a kakukktojás?
A thai vonat éjjeli hálófülkéibõl...
...reggelre ülések lesznek.
Forrás: Szabadlábon

A Thai-öböl fenti szigeteitõl tehát a szívfájdalom legkissebb jele nélkül váltam meg, ami arra volt tökéletes bizonyíték, hogy bizony még egy világ körüli utazás során is akadnak "szürke hétköznapok".



Hozzászólások
Zsolt mondta [2009.07.15. 22 óra 46 perckor]:

Szia Roland! Hééé, tényleg érezni némi fásultságot az írásaidból, ami persze nem is csoda... Nem is értem, hogy bírod az állandó helyváltoztatást. Pl. a honvággyal hogy állsz? Na majd a HEGY helyreteszi a lelkivilágod... :) Nagyon kíváncsian várom Japánt és a Himaláját - miközben élvezettel olvasgatom a jegyzeteidet! Remélem jól vagy, az erõ legyen veled! Üdv, Zsolt
Zola mondta [2009.07.16. 12 óra 22 perckor]:

Bizony-bizony jó adag fásultságot lehet érezni a beszámolóidból! Arra többen is kiváncsiak lennénk valóban, hogy hogy állsz a honvággyal? Valaki vagy valami esetleg nagyon-nagyon hiányzik? Vagy csak egyszerûen elfáradtál?
Roland mondta [2009.07.17. 8 óra 08 perckor]:

Félreértés ne essék, itt szó sincs közönyrõl vagy érzéketlenségrõl, inkább csak negatív kritikáról. De béna helyekrõl csak azért, mert Thaiföldön vannak még nem kell ódákat zengeni. Bezzeg Vietnám! Vagy Kína!

Erõs honvágy, vagy egyéb hasonló emóció nincs, persze azért jó lenne már a családdal és a haverokkal is eltölteni egy kis idõt, vagy csinálgatni otthon szokásos dolgokat. Nagyjából ennyi.
Tomzol mondta [2010.10.27. 18 óra 25 perckor]:

Nagyon tetszik a blogod, hosszú órák óta olvasgatom, viszont nagyon szubjektív képet festettél Thaiföldrõl. Mindenhol gyönyörû UV szûrõvel vagy kissé szaturált képeket tettél fel, Phi-Phi-n is, erre Phanganon és Samuin sima, kissé borongós képeket. Nem bántásként mondom, de ezerszer jobb helyeket is találhattál (szerintem találtál is) mind két szigeten, ahol gyönyörûbbnél-gyönyörûbb fotókat lehetett volna fotózni. Megértem, ha nem szereted a túl túristás helyeket, de ezeken a helyeken is, még Phuketen is számos csendes és nyugalmas gyönyörû partszakasz van. Phanganon az apályos képet a csücsökben készítetted, valóban kiábrándító látvány, fõleg ha éppen borongós idõ van,viszont ott van pár km-rel odébb Had Salad, ami egy paradicsom. Nem szerintem, hanem mindenki szerint, aki járt már ott. Egyébként gratula az úthoz, nagyszerû lehetett az olvasottak alapján.
Roland mondta [2010.10.27. 20 óra 53 perckor]:

A fotókról inkább azt mondanám, hogy ezen a két szigeten egyszerûen így adták ki a fényviszonyok. Végig egy szimpla Panasonic kompakttal kattogtattam, zéró vagy minimális utánállítgatással. Had Salad-ot majd megnézem, ha legközelebb arra járok, köszi a tippet.
Tomzol mondta [2010.10.31. 20 óra 56 perckor]:

Van új útiterved ahova a közeljövõben utazol?




Ha mondandója van...










Melyik a ht hatodik napja?