2009.06.29. Kuala Lumpur és a maláj Las Vegas

Eredetileg úgy volt, hogy Kuala Lumpurban ír lakótársam maláj exkollégájának idegenvezetésével fogunk bámészkodni, a programból azonban városnézés helyett b?dületes kapufa lett. A megbeszélt találkozóra ugyanis a maláj harcos el sem jött, küldött viszont maga helyett két, a barátságnál egymást sokkal jobban szeret? kínai lányt. Bár a csajok KL feltérképezése helyett egy egészen más típusú hétvégi kikapcsolódásban gondolkodtak, az útvonaltervükben szerepl? Batu barlangok miatt mégis igent mondtam a túrára.


Malajziában - Szingapúrhoz hasonlóan - alapvet?en három f? kultúrkör keveredik, a különbség leginkább annyi, hogy a lakosság többsége itt muzulmán maláj, egynegyede taoista és buddhista kínai, az indiai kisebbség pedig mindössze hét százalék. Utóbbiak nagy része hindu vallást gyakorol, melynek egyik legfontosabb szentélye a fent már említett Batu barlangegyüttes. Mivel a hely legnagyobb durranásai, a karsztos lokáció és a világ legmagasabb Murga szobra kívülr?l is jól láthatók, nem feltétlenül éri meg leküzdeni a barlangrendszerhez vezet? közel háromszáz lépcs?t; odabent ugyanis szemétben turkáló majmokon, indiai hív?kön és színes hindu építményeken kívül sok látnivaló nincs.

Következ? állomásunk nem szerepelt az útikönyvemben, pedig a kínai csajok váltig állították, hogy ez Malajzia egyik legnépszer?bb turistadesztinációja. Csak a helyszínre érve derült ki, hogy a Genting Highlands néven futó attrakció - ahová egyébként Délkelet-Ázsia leghosszabb lehet feljutni - valójában nem más, mint egy hatalmas, m?anyagíz? szórakoztatóközpont. Az addig oké, hogy a trópusi h?ség el?l menekül?, túlnyomórészt belföldi látogatók élvezik a kellemesen h?vös és tiszta magaslati leveg?t, de hogy vajon mi okozhat extázisba hajló élvezetet egy olyan bevásárló-, szálloda-, és kaszinókomplexumban, ahol az óriási szabadságszobor Harley Davidsonon egykerekezik, hullámvasút száguld az üzletek felett, drótkötél mozgatta gondolák járnak körbe-körbe a mesterséges kanálisokban és m?majom ül a m?fán, magam sem tudom. Mindenesetre a vendégek ezrei zabálták a show-elemeket, mi viszont értetlenül álltunk a jelenség el?tt. Idegenvezet?ink szerencsére nem húzták sokáig a dolgot, két óra múlva már indultunk is vissza Kuala Lumpur felé.


A hazavezet? úton meglátogatott, a kígyób?rt?l a tintahalig mindenféle szárított vackot áruló már sokkal érdekesebbnek bizonyult, este pedig egy remek tengeri herkenty?s még a csajok is kiküszöbölték a délutáni csorbát.

Másnap viszonylag felh?s égbolt és rekken? h?ség fogadott. A sz?kös id?keret miatt a mindössze másfélmillió lelket számláló Kuala Lumpur felfedezését nem halogathattam tovább, így gatyarohasztó melegben és fotózáshoz cseppet sem ideális fényviszonyok közepette indultam útnak.

A magasban közleked? metrókocsik, a nagyobbnál-nagyobb bevásárlóközpontok, valamint a toronydarukkal és felh?karcolókkal t?zdelt várossziluett (mondjon már valaki jobb szót a "skyline"-ra) láttán Kuala Lumpur villámlépték? fejl?dése szinte tapintható volt; százötven évvel ezel?tt ugye itt még csupán egy apró városka állt. A hidzsábos malájokból, trendi kínaiakból és száris indiaiakból álló, utcákon hömpölyg? embertömeg pedig egész jól tükrözte az országban meglév? kulturális mixet, azzal a kivétellel, hogy itt mintha még a korábban tapasztaltaknál is több lett volna a kínai polgár.


Hogy évek múlva ne csak a belváros rendkívül fotogén tradicionális épületeire, az aranyháromszög tornyaira és KLCC felh?karcolóira emlékezzek, indiai vendégl?sök és kínai árusok között lavírozva tettem egy nagyobb sétát a kevésbé csillogó negyedekben is. Utóbbiakban bár szerényebb körülmények uralkodtak, sok más délkelet-ázsiai nagyváros hasonló negyedeinél ezek még mindig tisztábbnak és kulturáltabbnak t?ntek.


Annak ellenére, hogy igazából semmi kivetnivalót nem találtam Kuala Lumpurban, az a néhány, Malajzia virágzó kulturális és pénzügyi gócpontjában eltöltött pár nap számomra nem vált igazán maradandó élménnyé. A modern tömegközlekedés, a nyugati márkaboltok sora, az ezerféle étterem és a kulturális kavalkád mind szép és jó, annyira viszont nem bizserget?, hogy csak emiatt idejöjjön az ember. Toronyfanatikusok azonban még így is megtalálhatják a számításukat.


A nemzeti olajtársaság nevét visel?, nyolcvannyolc szintes Petronas-ikertorony* a turisták számára a negyvenegyediken lév? összeköt?folyosóig látogatható, de a látvány nem csak a magasból impozáns. A monstrum lábánál lév? átriumban egy híres bevásárlóközpont m?ködik, tele Gucci, Prada, Armani és egyéb luxusüzletekkel. Nem meglep? módon hátizsákosként nekem itt csak egy sörre futotta.


Egyébként pedig mennyire klassz név már az, hogy Kuala Lumpur? Talált már ki valaki ennél egzotikusabbat?