2009.04.10. Bula, másképp

Miután túltettem magam a sokkon, vagyis a papeetei piacon elfeküdt kisasszony látványán (ami meglep?en rövid id? alatt vált népszer?vé a hazai blogoszféra egén), kimentem Tahiti repterére, hogy egy kora reggeli gépindulás miatt immáron harmadszor virrasszam át az éjszakát a hülye nev? és indokolatlanul komplexumban. A boarding el?tt még megtalált egy beszédmániás, divatkollekciókkal házaló, rigolyás perszóna, aki megnyúlt arcomról tudomást sem véve öntötte rám rosszabbnál-rosszabb sztorijait a várakozás alatt. Beszálláskor persze valami probléma adódott a papírjaival, úgyhogy többet szerencsére nem láttam.

Aucklandi átszállással, délután háromra értem Fidzsire, mint utóbb kiderült, hátizsák nélkül (a ground handling a NAN-t NRT-nek nézte). Míg Sydneyb?l érkez? útitársamra vártam, a reptéri irodák csomagajánlatainak böngészésvel múlattam az id?t. Volt köztük egészen érdekes is.


Miel?tt bárki rosszra gondolna, a "Bula!" egyfajta köszönést, köszöntést jelent Fidzsi-szerte. El?z? posztunkra visszakacsintva, a férfiolvasók kedvéért elmondjuk, hogy a gyakran Melanéziához sorolt Fidzsi-szigeteken szerencsére nincs akkora kontraszt a katalógusok lányai és a valóság között, mint mondjuk Francia Polinéziában. Az már más kérdés, hogy a mikrofonfrizurát visel? fekete hölgyek mosolya kit mennyire igéz meg.

Mivel az elkavart hátizsák megérkezését az illetékes elvtárs másnap reggelre ígérte, este kivettünk egy szobát Nadi központjában, majd pár méretesebb csótány lebirkózása után nekiálltunk kipihenni a sokórás repülések fáradalmait.