2009.01.22. A világ második legmagasabban fekvő fővárosa

A 2.850 méter magasan fekvő Quito történelmi belvárosa Venezuela után ideális helyszín volt a regenerálódásra. Az enyhe (napsütéses, mégis kellemesen hűvös) időben élmény volt felfedezni a világörökség részét képező óváros gyönyörűen restaurált épületeit.


Míg a régi városrészt főleg a lenyűgöző atmoszféra (barokk épületek, népviseletbe öltözött helyiek, utcai rágcsaárusok, stb.) és a kihagyhatatlan gyümölcslevek miatt szerettük meg, Quito újvárosára legszívesebben a fantáziadús és hihetetlen űrmértékekben szervírozott jegeskávék miatt emlékszünk vissza.

Ha valaki néhány napot eltölt Ecuador közel kétmilliós fővárosában, általában felmegy a környező hegyoldalak valamelyikére is. Jó turistaként mi sem tettünk másként: az El Panecillo tetejéről* vettük szemügyre az alattunk elterülő várost, a fölénk tornyosuló La Virgen de Quito szobrot (vigyázat, cloud porn!), valamint a bennünket körülvevő vulkánokat. Az összhatást Vladimir Minakov fotója egész jól érzékelteti.


Az ecuadori szegénységből (egyes statisztikák szerint az ország lakosainak 60-70 százaléka a szegénységi küszöb alatt él!) egyébként Quito központi részein mit sem érezni, fejlett az infrastruktúra (a troli különösen kulturált), tisztaság honol az utcákon, a békére pedig számos rendőr vigyáz. A külső kerületekben már más a helyzet, de erre mi is csak egy Quitoban tett újabb látogatás során jöttünk rá (lásd néhány bejegyzéssel később).

Ecuador fővárosában tehát fenemód jól éreztük magunkat. A gyenge bázis (Manaus, Caracas) után kellemes időben, kellemes helyeken járkálni valódi felüdülés volt, ráadásul a rendkívül alacsony árszínvonal még egy viszonylagos jólétet is lehetővé tett számunkra (értsd: először éreztük magunkat jómódú turistának az utazás során).

Négy napnál többet azonban nem szánhattunk Quitora, így december 11-én délelőtt vettünk két buszjegyet Bañosba, az ötezer méter magas Tungurahua sztratovulkán lábánál fekvő városkába.