2009.05.01. Részemről oké!

Az utazás témájába immáron kicsit jobban belemerülve egy halom érdekességgel találkoztam. Kiderült például, hogy a cégtől már két kolléga is vállalkozott hasonló kalandra. Handó János és Ságodi Zsolt egyaránt megkerülték a Földet, sőt utazásaikról végül könyvet is írtak.

Kezembe akadt a Wikipédia gap year szócikke is, amiből megtudtam többek között azt, hogy a jellemzően egyetem előtt vagy után beiktatott pihenőévnek tőlünk nyugatabbra bizony már igen nagy hagyománya van. Sokan persze ezekben az országokban is csak később vállalkoznak hasonló szünetre, melynek apropója ugyanúgy lehet egy munkahelyváltás, mint a családalapítás, a gyermekvállalás vagy a nyugdíjba menetel. A briteknél a career break állítólag hatalmas biznisz, arrafelé nagyjából kilencvenezer alkalmazott vesz ki hasonló szabadságot évente, sőt, a cégek húsz százalékánál már kiforrott policy is van az ilyen kérelmek kezelésére.

A témát magyar aspektusból a FigyelőNet is vizsgálta; a Kiugrott menedzserek és Kiégés helyett: vezetők a másik világban címmel megjelent írások láttán egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy a pénz-, és racionalitás vezérelte üzleti szférában is lehet létjogosultsága egy hosszabb utazás gondolatának.

Bedéék felsorolását olvasva jó volt látni, hogy hazánkban noha lassan is, de terjedőben van a hosszútávú utazás gyakorlata. Az internet legkülönbözőbb szegleteiben aztán újabb és újabb magyar utazók weboldalaira bukkantam: előkerült a Bedouin Blog, a Keep on Discovering, A teljesség felé, valamint a Nagy Képes Útikönyv is, csak hogy néhányukat megemlítsem.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ehhez hasonló work-life balance problémák nem játszottak közre a döntés során. Fáradt voltam fizikailag és szellemileg is, változásra volt tehát szükség. Steve Jobs 2005-ös avatási beszéde csak megerősített ebben. Aki még nem látta a felvételt, mindenképpen nézze végig, megéri rászánni azt a tizenhat percet.


Hasonló lökést adott az is, amikor egy januári estén megismerkedtem Baz Luhrmann "Everybody's free (to wear sunscreen)" remixével, amely a kacifántos háttértörténeten kívül egy-két megszívlelendő tanács miatt is érdekes. Például amint az 3:58-nál el is hangzik: Travel!


Azzal tisztában voltam már a legelején, hogy bár A life 4 sale koncepció biztosan sokaknak bejön, meg roppant romantikus is, az én esetem mégis sokkal inkább erre hasonlít. Nem akartam felégetni minden hidat magam mögött, nem akartam új életet kezdeni, vagy megtalálni a spirituális nirvánát valahol a távoli Ázsiában. Egyszerűen csak pihenésre, szabadságra és érdekes kalandokra vágytam, egyrészt a felfrissülés, másrészt az unokáknak mesélhető élmények miatt.

Miután átrágtam magam a fenti anyagokon, fejben már nagyjából hajlottam rá, hogy belevágjak az utazásba. Döntöttem a külföldi munkavállalás lehetőségével kapcsolatban is, ennek eredményéről ugye a blog indulásakor már beszámoltam. A teljes elkötelezettséghez azonban még mindig szükség volt a számos gyakorlati kérdés megválaszolására. Mikor menjek, merre menjek, és legfőképpen, mekkora költségvetéssel számoljak? Hamarosan megtudhatják, hogyan spekuláltam, és milyen válaszokat találtam ezekre a kérdésekre.