2009.02.17. Szilveszter Punoban

Annak ellenére, hogy kifogtuk Cuzco talán legigénytelenebb hostelét, lefekvés el?tt a közeli pizzériában még sikerült vacsoráznunk egy jót. Vékonytésztás olasz m?remek került az asztalra, roppant baráti áron (így ugye méginkább ízlett a falat). Másnap reggelre még beterveztünk egy rövidke nézel?dést a városban, de ebb?l a sokáig alvás miatt végül semmi nem lett. Helyette kitaxiztunk az állomásra, és busszal elindultunk a világ egyik legmagasabban fekv? hajózható állóvize, a Titicaca-tó felé. Az utazás természetesen hosszabbra nyúlt a tervezettnél, ezúttal m?szaki hiba lassította a haladást. A nem várt pihen?id?t fotózással töltöttük ki.


A Titicaca-tó partján fekv? Punoban szálláskeresés után megvacsoráztunk: alpaka-pecsenye és tavi pisztráng volt a választásunk. Rövid sétát követ?en visszatértünk a hostelbe, hogy rápihenjünk kicsit az esti mulatságra - elvégre aznap volt szilveszter!

Este tíz körül ébredtünk. Gyorsan összekaptuk magunkat, egy órával kés?bb pedig már pezsg?vel a kezünkben vegyültünk el az utcán kavargó forgatagban. Az újévet a Domino megadiscoban ünnepeltük, helyi men?k, perui gagyipop, Machu Picchu és Peru Libre koktélok társaságában. Pár órával kés?bb még átnéztünk egy másik, turistáknak szervezett partira, de ott mind a zene, mind a társaság annyira szánalmas volt, hogy inkább gyorsan továbbálltunk. Hajnalban a hostelben - honvágytól inspirálva - magyar mulatósra aludtunk el.

Másnap kicsit jobban szemügyre vettük a várost; a 3.800 méter körüli tengerszint feletti magasság és a szikrázó napsütés kombinációja tökéletes sétálóid?t eredményezett.


Délután újból buszra szálltunk, és elindultunk Copacabanaba. A hangzatos név ne tévesszen meg senkit, ezúttal nem a híres brazil partszakaszról van szó, csupán a bolíviai határ közelében fekv? turistafaluról. Zötyköl?dés közben valami miatt még beizzítottam a laptopot, de a szokásos XP logó helyett egy égett a retinámba. Nem is sejtettem, hogy abban a pillanatban egy napokig tartó szívássorozat vette kezdetét.