A 2.850 méter magasan fekv? Quito történelmi belvárosa Venezuela után ideális helyszín volt a regenerálódásra. Az enyhe (napsütéses, mégis kellemesen h?vös) id?ben élmény volt felfedezni a
világörökség részét képez? óváros gyönyör?en restaurált épületeit.
Míg a régi városrészt f?leg a leny?göz? atmoszféra (barokk épületek, népviseletbe öltözött helyiek, utcai rágcsaárusok, stb.) és a kihagyhatatlan
miatt szerettük meg, Quito újvárosára legszívesebben a fantáziadús és hihetetlen ?rmértékekben szervírozott jegeskávék miatt emlékszünk vissza.
Ha valaki néhány napot eltölt Ecuador közel kétmilliós f?városában, általában felmegy a környez? hegyoldalak valamelyikére is. Jó turistaként mi sem tettünk másként: az
El Panecillo tetejér?l* vettük szemügyre az alattunk elterül? várost, a fölénk tornyosuló
La Virgen de Quito szobrot (vigyázat, cloud porn!), valamint a bennünket körülvev? vulkánokat. Az összhatást Vladimir Minakov
fotója egész jól érzékelteti.
Az ecuadori szegénységb?l (egyes statisztikák szerint az ország lakosainak 60-70 százaléka a szegénységi küszöb alatt él!) egyébként Quito központi részein mit sem érezni, fejlett az infrastruktúra (a troli különösen kulturált), tisztaság honol az utcákon, a békére pedig számos rend?r vigyáz. A küls? kerületekben már más a helyzet, de erre mi is csak egy Quitoban tett újabb látogatás során jöttünk rá (lásd néhány bejegyzéssel kés?bb).
Ecuador f?városában tehát fenemód jól éreztük magunkat. A gyenge bázis (Manaus, Caracas) után kellemes id?ben, kellemes helyeken járkálni valódi felüdülés volt, ráadásul a rendkívül alacsony árszínvonal még egy viszonylagos jólétet is lehet?vé tett számunkra (értsd: el?ször éreztük magunkat jómódú turistának az utazás során).
Négy napnál többet azonban nem szánhattunk Quitora, így december 11-én délel?tt vettünk két buszjegyet Bañosba, az ötezer méter magas
Tungurahua sztratovulkán lábánál fekv? városkába.