Roland írta,
3 óra 14 perckor,
Összefoglalók témakörben.
Az talán mindenkinek világos, hogy a Szabadlábon projekt Budapestről indult, majd egy rövid londoni kitérőt követően Mexikóban folytatódott. Útvonalunk eddig viszonylag könnyen követhető volt, karibi kalandozásaink megértéséhez azonban mellékelünk egy térképet.

Forrás: Google Maps, Szabadlábon

Mexikóból a Nagy-Antillák legméretesebb szigetére, Kubába repültünk. Két hét időutazást követően, a repülőjáratok kapcsán viszont problémáink adódtak, így néhány napot Jamaikában kellett eltöltenünk, amit végül egyáltalán nem bántunk meg.

A kaland ezután a Kis-Antillákon, pontosabban a Szélcsendes-szigeteken folytatódott. Szt. Martin főleg a repülőgépek, Guadeloupe inkább a gyönyörű partszakaszok és a borzalmas hajóút miatt vált emlékezetessé.

A Dominikai Közösség és Martinique szigetét épp csak érintettük utazásunk során, a következő igazi megálló Szt. Lucia volt, amely a Kis-Antillák Szélfelőli-szigetcsoportjához tartozik. Bár ottjártunkkor nem voltunk elkényeztetve túlságosan jó idővel, mégis ez a földdarab nyerte el leginkább tetszésünket a Karib-térségen belül.

Egy héttel később, egy felesleges barbadosi kitérőt követően érkeztünk meg Trinidad szigetére, amit csak a Venezuelába induló komp miatt kellett beiktatni az útitervbe. Az imént vázolt útvonal a fenti térképre pillantva immáron könnyedén átlátható.

Ismerősök többször kérdezték, hogy utunk során nekünk megvolt-e a karibi feeling. Nem, igazából nem volt meg a karibi feeling. Sőt, egyáltalán mi az a karibi feeling? Napsütés, tengerpart, pálmafák, helyi zene, rum, fekete lányok és jó hangulat? Fenét. Ilyen maximum a turisták részére elkerített vitrinekben, szállodasorokon fordul elő. Ezek kirakat-jellege azonban erősen eltér a helyiek életvitelétől és roskadozó faviskóitól. Ne legyenek túl romantikus elképzeléseink egy karibi nyaralással kapcsolatban, itt is már régóta minden a pénzről és a turisták előtti balettozásról szól.

Ha csak két hétre jövünk a Karib-tengerre, hogy megpihentessük munkában megfáradt testünket, még akár fantasztikusan is érezhetjük magunkat. Csak hozzunk sok pénzt (vagy egy "vastag" hitelkártyát), és már mehetünk is snorkelezni, búvárkodni, helikopterezni, hegyet mászni, mélytengerben horgászni, koktélbárban naphosszat ücsörögni vagy éppen gyémántokat vásárolni. Így akár felüdülve és kipihenten vethetjük bele magunkat újra az irodai tennivalókba, meg mesélhetjük a spanoknak péntek este, hogy mekkora királyság volt Dominika. Kispénzű hátizsákos utazóként azonban csak akkor jöjjünk a térségbe, ha valamit mindenképpen meg akarunk nézni (engem például épp egy hülye repülőtér érdekelt). Persze nem véletlenül kerüli el a legtöbb backpacker ezt a régiót, és nem véletlenül aludtunk mi sem annyiszor kocsiban. A Karib-tenger átkozottul drága, mégsem hatványozottan szebb, mint mondjuk egy európai sziget.

A poszt végére jöjjön néhány olyan apróság, amiről a korábbiakban még nem ejtettünk szót. Például a szigetvilág hatóságai egytől-egyig imádják a fekvőrendőröket. Ezekből ráadásul sokat és magasakat szeretnek építeni (ergo nagy sebességnél a futóműkiszakadás garantált). Mivel a térség szigetei a történelem során különböző hódítók gyarmatai voltak, a hivatalos fizetőeszközök is igen változatosak. Kubai peso, konvertibilis peso, jamaikai dollár, amerikai dollár, euró, kelet-karibi dollár, valamint Trinidad és Tobagó-i dollár egyaránt megfordult a pénztárcánkban. Érdekes az is, hogy a szigetvilágban majdnem mindenütt jelen van a patois nyelv (nyelvjárás, nyelvváltozat?), amely bár majdnem teljes mértékben az angol nyelven alapul, megérteni mégis alig lehet. És az a sok fejen hordott teher! Almával teli ládát elengedett kézzel és ilyen méltósággal vinni még sehol sem láttam előtte.

Be kell valljuk azt is, hogy a homok a Karib-tenger szigetein sem fehér, mégha a fotók máshogy is láttatják. Ettől függetlenül mi továbbra is bizakodva nézük Francia Polinézia irányába, talán majd ott, hátha...



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...

 









Melyik a hét második napja?