2008.11.19. Búcsú Jamaikától

Pedig Kingston Downtown els? pillantásra nem is t?nt annyira gázosnak. Igaz, mi a taxiból az öböl partján, egy viszonylag barátságos környéken szálltunk ki. A fölénk tornyosuló irodaházak lábánál egy ismer?s feliratra lettem figyelmes.


Gondoltam beköszönök a jamaikai kollégáknak, de a rajtam lév? brazilos strandpapucs és a piros fürd?nadrág egy pillanatra elbizonytalanított. Amikor viszont a portástól megtudtam, hogy aznap a kingstoni irodában éppen firm-wide away day* van, nem hezitáltam tovább.


Egy nemrég nyugdíjba vonult igazgató nyitott ajtót, aki miután megtudta, hogy egy sokezer kilométerr?l érkezett kollégát lát maga el?tt, örömmel vezetett körbe az épületben. Nos, az iroda semmi szokatlant nem tartogatott, leszámítva a falakon lév? vallási tanításokat és a kellemesen nyugtató panorámát.


Az irodaházakkal megt?zdelt környéket magunk mögött hagyva a központi buszpályaudvar irányába indultunk. Ez volt az a városrész, ahol a korábban már említett rajzfilmfigurák megelevenedtek. A testi fogyatékos kéreget?k, a meredten bámuló, rosszarcú árusok, valamint az üvegesre szívott tekintet? semmittev?k gy?r?jében - egyedüli fehér járókel?ként - nem éreztük éppen biztonságban magunkat. Ilyen körülmények között még az ezüstösen csillogó kompakt fényképez?gépet sem mertem túl gyakran el?venni. Néhány gyengébben sikerült képet azért készítettem, íme.


Valamelyest távolodva ett?l a dzsumbujtól megkérdeztünk egy rendezettebbnek t?n? lányt, hogy hogyan is tudnánk tömegközlekedve visszajutni New Kingstonban lév? szállásunkra. Na ezt nem kellett volna. A környéken ücsörg? feketék egyb?l ránkrepültek, és egyszerre legalább hatan akartak "segíteni" rajtunk. Gyorsan kihámoztuk magunkat a haszonles?k karmaiból, s az információkért inkább visszamentünk a buszállomásra. A hazajutás szerencsére már potyautas-, és problémamentes volt.

A következ? két napot láblógatósra terveztük, így átbuszoztunk a sziget északi részén fekv? Ocho Ríosba. Az érdekl?d?k ebben a turistaparadicsomban vízeséseket, reagge zarándokhelyeket, koktélbárokat, és még sok más egyebet látogathatnak. Mi a tartósan zuhogó es? miatt csak kevés helyre jutottunk el, azt a kevés napos órát pedig inkább a közeli strandon töltöttük.


Jamaikában egyébként szinte mindenhol találkoztunk, amely meglep? módon sokkal gazdagabbnak és változatosabbnak t?nt, mint mondjuk ötszáz kilométerrel odébb, Kubában.

Bob Marley, Usain Bolt és Sean Paul szül?hazáját 2008. november 3-án hagytuk el, ahonnan közvetlenül Szt. Martin szigetére repültünk. A Caribbean Airlines járatán felszolgált csirke a hátizsákos gyomornak valami fenséges volt.