2008.11.12. Improvizálni Jamaikában

Az útvonalterv összeállítása során bizonyos régiókra nem készítettem el?zetes forgatókönyvet. Azt tudtam, hogy Mexikó és Kuba után a Karib-tenger térségébe szeretnék utazni, arról azonban fogalmam sem volt, hogy ott pontosan mit is lenne érdemes meglátogatni. A felkészülés során ugyanis a szigetvilággal való ismerkedésre csak minimális id?t tudtam fordítani, így sem a desztinációkról, sem az egyes szigetek közötti utazási lehet?ségekr?l nem volt alkalmam kell? mértékben tájékozódni.

Az el?zetes forgatókönyv nélküli utazás nem jobb vagy rosszabb, mint egy alaposan megtervezett barangolás, csak más. Ilyenkor on-the-fly kell improvizálni, szállást keresni, repül?-, vagy kompjegyre vadászni, vagy útikönyv hiányában nevezetességek után érdekl?dni. Mindezt lehet?leg egy-két héttel el?regondolkodva.

Nos, Kubában a korábban elmondottakon túl még a továbbjutás megszervezése is sok borsot tört az orrunk* alá.


Az eredeti elképzelés az volt, hogy Kubából hajóval utazunk át Haitire, onnan szárazföldön jutunk el a Dominikai Köztársaságba, ahonnan ismét hajózva, Puerto Rico érintésével érkezünk meg Szt. Martin szigetére. Hajó-, és kompjáratok hiányában viszont ezt a naiv elképzelést gyorsan fel kellett adnunk. Egyetlen megoldás maradt, a viszonylag költséges repülés. De ez sem volt fenékig tejfel, hiszen havannai indulással alig néhány légitársaság kínált továbbutazási lehet?séget a Karib-tenger különböz? szigeteire.

Ráadásul a Cancúnban már tapasztalt játék kezd?dött megint el?r?l: Karib-térségen belüli szigetre csak akkor vásárolhattunk egyirányú repül?jegyet, ha el?tte felmutattunk egy, a kiszemelt célállomásról vissza-, vagy onnan továbbvezet? második repül?jegyet. El?ször tehát a második repül?jegyet kellett kiválasztanunk. Ehhez el?re ki kellett találnunk, hogy a Kubából is elérhet? repül?terekr?l mely légitársaságok milyen indulási id?pontokkal és milyen árak mellett indítanak járatokat a térség további szigeteire. A rengeteg variáció közötti csemegézés szélessávú internet birtokában még talán élvezetes is lett volna, a lassú és rendkívül drága netkapcsolat miatt azonban az egész procedúra kínszenvedéssé vált. A nap végére viszont sikerült egész olcsón megkaparintani egy Havanna - Kingston - Szt. Martin jegykombinációt. Tudtuk, hogy viszonylag kevés id?nk lesz az átszállásra, de vállaltuk a kockázatot. A következ? napokban pedig belemerültünk Kuba felfedezésébe.

Végül nem volt szerencsénk. Az Air Jamaica délel?tti járata Kubából már eleve késéssel indult, a jamaikai bevándorlási ügynökök kötözködése pedig csak rontott a helyzeten. Szerda délután négy óra lehetett, mire kiderült, hogy a Szt. Martinra tartó csatlakozást lekéstük, kártérítés nincs, a legközelebbi járat pedig csak pár nap múlva indul. Mire megkajáltunk és kifújtuk magunkat, be is esteledett. Mivel Kingstonban sötétedés után nem érdemes mászkálni, úgy döntöttünk, hogy a legolcsóbb szálláson, a reptéri váróban töltjük az éjszakát. Még a biztonsági ?rökkel is lezsíroztuk, hogy az esti zárás után bent maradhassunk a székeken, megvárva a holnap kora reggeli (blöff!) járatunkat.

Gondoltam még járok egyet lefekvés el?tt, így elkezdtem szétnézni az épületben. Már csak az Air Jamaica munkatársai voltak a pult mögött, így velük elegyedtem beszélgetésbe. Egy óra múlva - legnagyobb meglepetésemre - egyikük felajánlotta, hogy ingyen bevisz a városba, és a házában vendégül lát bennünket az els? jamaikai éjszakára. Nem sokkal kés?bb már hármasban robogtunk Kingston egyik el?kel? külvárosa felé, ráadásul a rossz oldalon. A negyvenes éveit taposó srácról menet közben kiderült, hogy az Air Jamaica repül?gépeinek karbantartásával foglalkozik. Sof?rünk a zuhogó es? miatt hosszúra nyúló utazást szakmai anekdotákkal színezte ki. Így tudtuk meg azt is, hogy a társaság egyik igazgatója állítólag még ifjú pilóta korában egyszerre nyolc abroncsot durrantott el azáltal, hogy a felszállás során hirtelen meglóduló utasszállítón satuféket nyomott...

Hazafelé menet még egy szupermarketbe is beugrottunk vásárolni. Kuba után egy ilyen áruház maga volt a mennyország. A polcok roskadoztak a színesebbnél-színesebb termékekt?l, volt friss zöldség és gyümölcs, még Snickers csokit is találtam. Komolyan mondom, alig akartam hinni a szememnek. A régi id?k emlékére és Mókus Tomi barátom tiszteletére még az alábbi üdít?t is betettem a kosárba.


Szállásadónk házához érkezve még a kertben termett furcsa méret? és formájú, ámde hihetetlenül zamatos banánból is kaptunk egy kis ízelít?t.


Sajnos a felajánlott szoba tartogatott néhány kellemetlen meglepetést, de legalább tiszta ágy volt benne, ami nekünk - abban a pillanatban - tökéletesen elég volt.