Roland írta,
8 óra 38 perckor,
Mexikó témakörben.
Mivel most néhány láblógatós nap következik a Maya riviérán, bőven lesz időm beszámolni az elmúlt napok tapasztalatairól.

Nézzük csak szép sorjában. Igaz írtam már Oaxaca érdekességeiről, de az ott készült fotók feltöltésére ezidáig nem jutott idő. Tudják, ez volt az a városka, ahol legringózott a kisgyerek, mindenki nagyon, de tényleg nagyon ráért, és persze a csajok is sokkal jobbak voltak, mint a közeli Mexikóvárosban (ez főleg az uraknak segít az emlékek előkotorászásában). Mutatok pár fényképet a helyről, na meg a helyiekről.

Pillanatképek Oaxaca városából
Pillanatképek Oaxaca városából
Pillanatképek Oaxaca városából

Pillanatképek Oaxaca városából
Pillanatképek Oaxaca városából
Pillanatképek Oaxaca városából
Forrás: Szabadlábon

Érdemes megfigyelni a lábbalhajtós késköszörűt, az újságpapírból játékfigurákat készítő kézművest (ő ebből él!), valamint Emiliano bárjának mexikóiakra méretezett bejáratát.

Ahogy korábban említettem is, Oaxacaból kifelé menet még tettem egy rövidke látogatást a világörökség részét képező (és most ugorjuk át a rendkívül rossz szóviccet) Monte Albán romjainál. A hegy tetejére épült egykori városban olyan kellemes fényviszonyok uralkodtak, melyeknél tökéletesebbet talán csak a moaik februári megörökítéséhez kívánhatok. Aztán egy fárasztó nap végén rosszul kiadott számítógépes parancs szerencsétlenségemre minden ott készült fotót törölt. Szerencsémre viszont Namit Arora nem volt ilyen béna, ő valahogy így látta a helyet.

Forrás: Shunya

Persze számos Oaxaca-közeli érdekességre nem jutott már időm, köztük a közel kétezer éves fára, vagy a megdermedt vízesésre. A csomagkálvária révén Taxcot, az ezüstművesek városát sem sikerült meglátogatnom.

Oaxacat elhagyva következett az az ominózus buszút, melynek során néhol komoly aggályaim voltak a célbaérést illetően. Az egy dolog, hogy a szerpentinen toltak le a kamionok, de hogy hatórányi vezetés után az erősen bólogató sofőr még tempót is ment a szerpentinen, kicsit már sok volt az első sorba helyet kapott lelkemnek. A helyzeten a többszöri katonai ellenőrzés már csak rontani tudott (tudniillik Guatemalán át óriási mennyiségű kokain áramlik Mexikóba, nagyjából ugyanezen az útvonalon). Félálomból ébredve furcsa is volt, hogy legújabb utasunk milyen fess egyenruhában lépdel - de vajon miért hord G36-ot a nyakában?

Palenque városába érve egyébként igen erős volt a kontraszt az addig látottakhoz képest, hiszen még Mexikóváros szegényebb negyedei is jobban festettek ennél a helynél. Ráadásul a trópusi meleg és pára is rohamosan fogyasztotta a türelmemet, így egyetlen megoldásként a közeli Burger King légkondis épületébe menekültem, hogy összeszedjem elsősorban magam, másodsorban pedig a gondolataimat, hogy mi a fenét is akarok én ezen a helyen csinálni. Így született meg végül a narancsos videó.



Hozzászólások
Búcsús Tamás mondta [2008.10.14. 11 óra 35 perckor]:

Halihó!

Szűkebb pátriádban, Törtelen is olvassuk a blogot, és nagyon jól szórakozunk. Egy kicsivel több videónak nagyon örülnénk!

Üdv: Búcsús




Ha mondandója van...

 









Melyik a hét harmadik napja?