A Bangkok környéki nevezetességek közül a Kwai folyóra épült híd és az ősi főváros, Ajutthaja tűnt a legígéretesebbnek, így ezekhez tettem egy-egy rövidebb látogatást a kambodzsai nyomor előtt. Üljenek ide mellém, elmondom milyen volt.
Első utam a Kwai folyó partjára épült Kanchanaburiba vezetett. A koszosnak tűnő kisváros valóban koszos buszállomására a délutáni esővel érkeztem, ahonnan egy motorizálatlan riksával egyből indultam is tovább a híd irányába (nem kedvelem ezeket a lábbal hajtott lélekvesztőket, mert mire megérkezünk a célállomásra, mindig megesik a szívem a tüdejüket kiköpő, pedálozó fuvarosokon ― ezúttal azonban nem volt megfizethető alternatíva). Tiszta és olcsó szállás viszonylag gyorsan akadt, a híd felkeresését viszont a gyors sötétedés miatt másnapra kellett halasztanom. Mivel kicsit furcsálltam, hogy a
film gyönyörű környezete helyett itt csak tiszai ártérre hajazó földeket látok, lefekvés előtt még beszereztem egy kópiát a sarki DVD-hamisítótól. A főcímnél persze ott ordított a stikli: "Photographed in Ceylon". Így jár az, aki internet nélkül, könyvek és emlékek alapján kénytelen szervezni az utazást.
Kanchanaburi hídjáról tudni kell, hogy része annak a több mint négyszáz kilométeres
Sziám-Burma halálszakasznak, amelyet a második világháború idején a japán hadsereg építtetett a Burmában állomásozó egységek utánpótlásainak biztosítására. A halálvasút elnevezés onnan származik, hogy a terepviszonyok, a trópusi időjárás, a betegségek és az őrök kegyetlensége révén közel száztízezer hadifogoly és ázsiai civil vesztette életét a munkálatok során. A tiszauginál semmivel sem komolyabb hidat tehát nem a látvány, hanem a torokszorító történelmi múlt miatt érdemes felkeresni.
Akik hozzám hasonlóan idő vagy pénz hiányában kénytelenek kihagyni a halálszakasz végigvonatozását, Kanchanaburi második világháborús múzeumában és temetőjében folytathatják a borzongást. Persze a kötelező show-elemekből (pókfogdosó-, elefánt-, és dzsungeltúrákból, vízesésekből, stb.) itt sincs hiány, éjszaka pedig az olcsó kuplerájokban és
sörbárokban a férgese is megtalálja a számítását.
A második utazást ottalvás nélkül abszolváltam, bár ha előre tudom, hogy a thai vasút ennyire nyögvenyelős is tud lenni, eleve két napot szánok a túrára. Ajutthaja városa Bangkoktól északra, nagy jóindulattal száz kilométernyi távolságra fekszik, ennek a már-már mérhetetlenül nagy távolságnak a leküzdésére vonatunknak mégis három teljes órára volt szüksége (és akkor az indulást megelőző egy órányi késést még bele sem számoltam). Az utolsó csepp akkor került bele a pohárba, amikor már vagy húsz perce álltunk a puszta közepén, és senki nem tudott semmit arról, hogy most elromlott a mozdony, és azért nem megyünk tovább, vagy csak szabad sínpárra várunk, vagy mi a fene történik éppen. A reménytelen várakozást megunva négy másik hátizsákos utazó társaságában alkudozni kezdtünk egy arra járó thai jóemberrel, aki végül teherautójának platóján elvitt minket Ajutthaja széléig (fuvarosunk mohó volt, viszont eszes nem, így támadt némi vitánk az utólagos elszámoláskor).
Ahogyan Kanchanaburit, úgy Ajutthaja városát is a történelmi múlt miatt érdemes felkeresni, csak itt a szálak egészen 1350-ig nyúlnak vissza. A folyók által körülölelt Ajutthaja ugyanis mintegy négyszáz éven át volt a feltörekvő thai nemzet kulturális központja, egészen addig, amíg a burmai megszállók le nem nyelték szőröstül-bőröstül, annak minden kincsével és értékével együtt. A dicső múltra azért néhány templom és egyéb építmény még ma is emlékeztet, melyek megismerésével akár napokig is el lehetne szöszmötölni.
A thai államvasutak jóvoltából nekem viszont csak egy (fél) délutánnyi városnézés jutott, amit egy bérelt robogóval próbáltam hatékonyabbá és élvezetesebbé varázsolni. Szerencsére ezalatt a néhány óra alatt is láttam annyi érdekességet, hogy este elégedetten szálljak fel a fénysebességgel Bangkokba tartó vasúti szerelvényre. Íme néhány pillanat az emlékezetesebbek közül.
Vannak utazók, akik bármerre is járnak a világban, szent meggyőződéssel hirdetik, hogy a sarki kajaárusok olcsó finomságainál bizony nincs jobb a világon. Erre a vélekedésre Ajutthaja egyik kikötőjéből hoznám a kiváló ellenpéldát azzal az utcai sütögetővel (valójában azok leggusztustalanabbikával), amelynél nem csupán az elkészítési folyamat hagyott erős higiéniai kívánnivalókat maga után, de még az alapanyagok tárolása is. Vajon ki vásárol olyan pultról ételt, ahol a kisütésre váró halakat és húsokat
borsónyi döglegyek köpdösik? Kár, hogy a webkettő a buké érzékeltetésére alkalmatlan...