2009.06.24. Indonéz végszó

Roland írta,
13 óra 31 perckor,
Indonézia témakörben.
Columbo-módra eszembe jutott még néhány gondolat Indonéziával kapcsolatban, vegyesvágottként most ezek következnek:
  • A szigetország nagyobb bevásárlóközpontjainak üzleteiben annyi fiatal eladó dolgozik, mint égen a csillag. Vevőből viszont jóval kevesebb akad, így a munkaidő nagy része általában tétlen ácsorgással telik el. Ez a szokatlan eladói-vevői létszámkülönbség sokat elárul az indonéz munkaerőpiac aktuális helyzetéről, valamint a helyi munkaerő költségeiről.
  • Indonéziában egy tetszőleges üzletbe betérve olyan alázattal fordulnak felénk az eladók, amitől nagyon rövid idő alatt nagyon kellemetlenül érezzük magunkat. És ez igaz az összes szolgáltatóegységre is, legyen szó akár fodrászatról, étteremről, vagy éppen a sarki cipőpucolóról. Kivételt mindössze a turizmus zavaros vizében halászó taxisok és egyéb haramiák hordái képeznek.
  • Az indonéz repülőterek, plázák és egyéb nyilvános komplexumok legtöbbjében van imaszoba, amelyben muzulmán férfiak és nők gyakorolhatják a vallást, természetesen paravánnal elkülönítve.
  • Világ körüli utazásom során Indonézia volt az első olyan ország, amelyben az ásványvizes palackok kupakjaira fóliát is tekertek a gyártók, kizárandó a csapvizes utántöltés lehetőségét.
  • Az indonéz taxisofőrök Nascar-pilótákat megszégyenítő módon képesek autóikkal egymás mögött vonatozni (mindössze néhány centimétert hagyva a lökhárítók között), amitől a legtöbb nyugati utasnak garantáltan feláll a hátán a szőr. Fontos jellegzetesség még a városokban és országutakon állandóan hallható dudaszó, amelyet fékezés helyett, valamint a közeledés jelzésére használnak a sofőrök. Meggyőződésem, hogy ebben a forgatagban vezetve sokszor maguk az indonézek sem tudják, ki és miért feküdt éppen rá a dudára.
  • Az indonéz utak sávjaiban három motoros, vagy egy autós és egy motoros probléma nélkül közlekedik egymás mellett. A szembejövő sávra ugyanez érvényes ― a rendszer működés közben még hosszú idő után is életveszélyesnek tűnik. Fáradtan, lankadó figyelemmel ilyen körülmények között inkább útnak se induljunk.
  • Bárhol és bármikor béreltem robogót a szigetországban, mindig sikerült kifognom legalább egy olyan zuhét, aminek végére egyetlen száraz ruhadarabom sem maradt. Előnye viszont a trópusi klímának, hogy folytatva a motorozást fél óra után minden ismét csontszáraz volt.
  • Csókoltatom annak a padangi szállásnak a villanyszerelőjét, amelyben az amúgy is gyengécske szobai ventillátor csak akkor üzemelt, ha a nappali világosságot adó falilámpa is be volt kapcsolva. Egy hosszú utazás végén az ilyen apróságok igazán meg tudják édesíteni az éjszakát.
  • Samosir szigetén a szállodát üzemeltető család egyik tagja elhalálozott, így nem sokkal később a hallban egy négy napig tartó halotti tor vette kezdetét. Indonéziában a gyászolók koszorúk helyett virágokkal díszített óriási táblákat rendelnek, de akkorákat, hogy azok gyakran csak a ház előtt férnek el. A hajnaltól éjfélig tartó, vénasszonyok által előadott erőltetett jajveszékelést viszont tudnám feledni.
  • Indonézia-szerte előszeretettel nevelnek baromfit az emberek, még akkor is, ha éppen városban laknak és nem rendelkeznek olyan alapvető elemekkel, mint például baromfiudvar. Utcán, járdán és szobában nevelt szárnyasokkal egyaránt sokszor találkoztam.
  • Indonéziában viszonylag ritkán próbáltak meg drogot eladni nekem, akkor is leginkább a "magic mushroom" nevű csodaszert ajánlgatták.
  • Bár az Egyenlítő mentén fekvő országot rengeteg dolog miatt lehet szeretni, hiba lenne szó nélkül elmenni amellett a roppant kellemetlen hiányosság mellett, hogy Indonéziában egyszerűen nem lehet rendes csokoládét kapni. A jobb boltokban van ugyan csokis keksz (leginkább a Kraft által gyártott kék Oreo), igazi csokoládét viszont csak nagyon kevés helyen árulnak, azt is általában horror áron. Aki tehát Indonéziában mondjuk egy gyors Snickers-szelettel szeretné csillapítani az utazás során jelentkező éhséget, jobb, ha előre betáraz.




Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...

 









Melyik a hét hatodik napja?