Roland írta,
8 óra 00 perckor,
Indonézia témakörben.
Jáva kultúrájának és történelmi múltjának megismerésére Jogjakarta városa ígérkezett a legideálisabb helyszínnek, ezért Dzsakartából egyenesen a sziget közepén fekv? félmilliós településre utaztam. A f?városi Gambir vasútállomáson árult "bisnis" és "ekonomi" osztályú vonatjegyek közül kíváncsiságból én az utóbbit választottam, tudva azt, hogy légkondícionáló nélkül és valamivel kényelmetlenebb üléseken kell majd végigzötyögnöm a közel tízórás éjszakai szakaszt. Az egyenlít?i klíma éjjel, lehúzott ablakok mellett még akár kellemes is lehetett volna, az el?ttem ül? huzatérzékeny vénasszony azonban indulás után kíméletlenül felhúzta az ablakokat, így pihentet? bóbiskolás helyett izzadtságban tocsogó pokoljárásban volt részem (a kocsi ráadásul tele volt egymás hegyén-hátán utazó indonézekkel, tehát a helycsere sem volt alternatíva).

Már világosodott, amikor vonatunk befutott a jogjakartai állomásra. Nekiálltam ugyan szállást keresni az ébred? városban, elfogadható állapotú szobát mégsem sikerült találnom. Visszautasíthatatlan túraajánlatot viszont igen, úgyhogy egy órával kés?bb már a várostól mintegy ötven kilométerre fekv? Borobudur felé robogtam, hat másik turista társaságában*.

*Az a mém megvan, amikor utolsónak szállunk be egy ügynökség mikrobuszába? Hátul ül?, el?re néz? fehér fejek, gyors hello, oldalajtó-csapódás, nagy gáz?

Borobudur bejáratánál még nem sejtettem, hogy a világ legnagyobb buddhista építménye ennyire monumentális lesz. A hegyre épült és piramisra emlékeztet? teraszos sztúpa méretei egészen elképeszt?ek, az építkezés hetvenöt éve alatt állítólag ötvenötezer köbméter követ mozgattak meg a készít?k, mindezt kézi er?vel, ezerkétszáz évvel ezel?tt. Az építészeti megoldásokon túl Borobudur kövei rengeteg szimbolikus érdekességet rejtenek, kezdve mondjuk a különböz? szintek egymáshoz viszonyított arányaival, vagy azzal a több ezer narratív és dekoratív k?faragással, amely az építmény falait díszíti. Az alsó, négyzet alakú teraszokra három kör alakú szint épül, melyeken végig harang alakú, Buddha-szobrot rejt? sztúpák sorakoznak (a szobrok eltér? kéztartásai a buddhizmus különféle tanításait jelképezik).

Forrás: Wikipédia

Borobudur táblái két dolgot kérnek csupán a látogatóktól: 1) ne vigyék haza a kisebb köveket és 2) ne másszanak fel a párkányokra. Ennek fényében különösen felháborító volt az az agyatlan turista, aki az egyik vagy negyedórán keresztül fotóztatta magát társával. Mivel kíváncsi voltam, hogy melyik náció képes ekkora barmok kinevelésére, bámészkodást színlelve közelebb ólálkodtam. Mit tippelnek, milyen nyelven beszélgettek? Hát persze, hogy magyarul.

Sajnos ottjártamkor s?r? köd ereszkedett a tájra, így igazán szép fotókat azon a reggelen lehetetlenség volt készíteni. Azért mutatok párat az érdekesebbek közül.

Forrás: Szabadlábon

Borobudur után a régió másik nagy durranása, Prambanan felé vettük az irányt, amely Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb hindu komplexumának számít. Amennyire ködös volt az id? el?z? állomásunkon, legalább annyira fogadott szikrázó napsütés Prambanan hegyes tornyai között. A Borobudurhoz hasonlóan ezerkétszáz éves építményeket sajnos 2006-ban egy földrengés alaposan megtépázta, a szétszóródott tömbök és k?faragások összelegózása a mai napig nem fejez?dött be. Ennek ellenére a több templomból álló komplexum még ebben az állapotában is kiemelked?en látványos, nézzék.

Forrás: Szabadlábon

Szerencsére úgy adódott, hogy nem csúcsszezonban érkeztem a fenti helyekre, így viszonylag kevés turistával kellett osztozkodnom az ezeréves látnivalókon, az üresen kongó romok hatványozottan jobb atmoszférájáról már nem is beszélve. Ja, és ezúton szeretnék megkérni minden kedves olvasót, hogy a különböz? nevezetességek felkereséséhez próbáljon meg természetes szín? öltözéket választani, mert nincs annál idegesít?bb, mint amikor egy szépen megkomponált kép közepére beáll egy neonzöld trikót és ciklámen bermudát visel? kínai turista.

Az izzasztó vonatozás és a reggelt?l délutánig tartó m?emlékjárás alaposan kifárasztott, így délután ött?l másnap hajnalig húztam a lób?rt. Akkor viszont kipattantak a szemeim, és ha már egyszer így történt, kihasználtam az alkalmat: öt körül nekivágtam Jogjakarta** felfedezésének.

Jogjakarta nevét Indonéziában nyelvjárástól függ?en dzsogdzsakartától gyoggyakartáig sokmindennek ejtik. Írásmód tekintetében az indonéz a Jogjakarta szót használja.

Jogjakarta kulturális, kulináris, szellemi és politikai öröksége nem csak a jávai, de az egész indonéz civilizáció szempontjából kiemelked? fontosságú. Az egykoron f?városi rangot is magáénak tudó Jogja annyi történelmi és egyéb érdekességet tartogat, hogy Bali után ez a város a legkedveltebb turistadesztináció az országban.

Jogjakarta központjában a szultáni palota, a kraton áll, amelyet ?felsége és udvartartása a mai napig aktívan használ. Ahogy másokat, úgy engem is a szultáni test?rség egyik - hivatását roppant komolyan vev? és évtizedek óta m?vel? - tagja vezetett körbe, miközben a dics? múltról, a hollandokkal folytatott csatározásokról, a szultánról és a mindennapi életr?l mesélt. Megmutatta például azt a háta mögé t?zött, közel százharminc éves t?rt is, amit szultáni test?rként apja, nagyapja, de talán még ükapja is használt. A kraton díszes központjában Jogjakarta zenei specialitásába, az üt?shangszereken el?adott "gamelan"-ba is belehallgathattam.

Gamelan
Forrás: Szabadlábon

A szultáni palota falain belül - ahol egyébként egy kisebb városnyi ember él - napokig lehet bámészkodni, annyi a látnivaló. A zegzugos utcácskák sarkain hol rendkívül finom , hol bábjátékokhoz készített Wayang-figurákra, hol pedig hangversenyre nemesített madarak piacára bukkanunk (ez utóbbinak a jogjakartai kultúrában roppant er?s hagyománya van).


Forrás: Szabadlábon

A kraton atmoszférája és a város pazar kulturális öröksége azonban gyökeresen eltér mindattól, amit a mai "modern" Jogjakarta jelent. A Malioboro nev? f?utca lényegében egy turistákra épül? ócska bazársor, amelyen az ipari mennyiségben gyártott batikcuccoktól kezdve a át a mindent árulnak. A dics? múlt nyomába a történelmi belvárost körülvev? Jogjakartában sem ér a jelen, bár arról sokan azt mondják, hogy az ország egyik legélhet?bb és legkozmopolitább helye. Utóbbi jelz?k természetesen indonéz viszonylatban értelmezend?k, ráadásul annak tudatában, hogy Jáva a világ legs?r?bben lakott szigete, ami már önmagában is elég ok a káoszra. Ahogy a mondás is tartja ― vakok közt a félszem? a király.

A gyerekek boldogok, ez a legfontosabb.
Forrás: Szabadlábon

Túl sok ideig azonban nem id?ztem az ezerarcú városban, még aznap éjjel szedtem a sátorfámat és folytattam utam keletre, Bali felé. Egy szerencsétlen id?zóna-átlépés és óraátállítás (pontosabban óra át nem állítás) miatt majdnem lekéstem a vonatot, de kalandos körülmények közepette azért csak sikerült felkapaszkodnom az indulni készül? szerelvényre.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...

 









Melyik a hét harmadik napja?