Roland írta,
22 óra 52 perckor,
Motivációk témakörben.
A világ körüli utazás egyik alternatívájaként sokat gondolkodtam azon, hogy kimenjek-e dolgozni néhány évre külföldre, új embereket, szokásokat, tájakat megismerni, nyelvet tanulni, szakmailag fejlődni. Az ötlet egyébként közel sem újkeletű, talán két évvel a diploma megszerzése után már felmerült bennem a külföldi munkavégzés gondolata. Akkor még úgy hittem, odakint kolbászból van a kerítés, és sok szempontból érdemesebb lenne hazánk határain kívül keresni a boldogulást. Mivel alapvetően hosszú távon gondolkodtam, nem akartam eljátszani a "turistaként kimegyek és véletlenül kint maradok" történetet. Mindenképpen jogtisztán, teljes körű munkavállalói jogosítványokkal szerettem volna megvalósítani a kiköltözést.

Az Egyesült Királyság és Kanada alapvetően időjárási szempontból nem volt vonzó számomra. A Dél-afrikai Köztársaság a beszámolók alapján egyáltalán nem győzött meg, az Egyesült Államokba pedig akkoriban munkavállalói vízumot szinte lehetetlen volt szerezni egy magamfajta próbálkozónak. Egyetlen ország maradt tehát esélyesként a listámon, mégpedig Ausztrália.

Forrás: www.fantom-xp.com

A távoli kontinensre történő áttelepülés aztán két okból is meghiúsult. Először is nem voltam eléggé szexi az ausztrál hatóságoknak. Tudni kell ugyanis, hogy az ausztrál Bevándorlási Hivatal kőkeményen válogat, versenyeztet és pontoz.

A munkavállalói vízumok elbírálásához használt pontrendszerben az én közgazdász végzettségem, szakmai tapasztalatom sokkal kevesebbet ért akkoriban, mint mondjuk egy ácsé, informatikusé, nővéré, vagy lakatosé. Érthető módon egy fejlődésben lévő országba sokkal inkább várják tárt karokkal az infrastruktúrát építeni képes embereket, mint az aktatologatókat. Persze az ausztrál bevándorlási pontrendszer nem ennyire egysíkú, számos egyéb tényezőt is figyelembe vesz (például több pontot kap az, aki nagy összeget kíván befektetni az országban, vagy igazoltan több nyelvet beszél, közgazdászként ACCA képesítése van, stb.). A pontozásos szisztéma további előnye, hogy az egyes szakmákban előforduló munkaerőhiányt a pontszámok módosításával a bevándorlók révén viszonylag rugalmasan enyhíteni tudják.

Az elsődleges pontszámhiányon túl azonban volt egy második ok is, ami miatt itthon maradtam. A magyar nők szépségéhez szokott férfiszem odakint állítólag igencsak sanyarú sorsra kényszerül. Párkeresés (sőt kicsit előregondolkodva - figyelem - nősülés!) előtt álló fiatalként ezt igen nehezen fogadta volna be a gyomrom. Ebben a félelmemben egyébként Bertók Zoltán ausztrál bevándorlási ügynök is megerősített. Zoli a mérlegelés során sokat segített nekem, többször beszéltünk Skype-on ilyen-olyan témában. Szerinte egyáltalán nem ritka, hogy a kitelepült, majd az évek során egzisztenciát teremtett magyar férfiak hazajönnek párt választani, és elveszik gyermekkori ismerősüket, egykori középiskolai osztálytársnőjüket, volt barátnőjüket, stb. Nem túl biztató, nem igaz?

A bevándorlással kapcsolatban tapasztalt nehézségeket elnézve úgy gondoltam, egy nemzetközi cég alkalmazottjaként sokkal nagyobb esélyem lenne munkát vállalni külföldön. Ez volt az egyik fontos motivációs tényező, hogy évekkel később, 2006. januárjában csatlakoztam egy több mint 150 országban jelen lévő könyvvizsgáló és tanácsadó cég kötelékébe. Az elmúlt közel három évben azonban - beszélgetve kiküldetésen lévő, vagy onnan hazatért kollégákkal – arra kellett rájönnöm, hogy a külföld csak innen nézve olyan csábítóan izgalmas, számomra nem feltétlenül lenne a legjobb döntés mostanában külföldre cuccolni.

Hogy miért? Számomra igen fontos a család, az ismerősök és a barátok közelsége, amit az esetleges magasabb fizetés, vagy kedvezőbb életszínvonal nem biztos, hogy kompenzálni tud. Ráadásul nem vagyok sokkal előrébb, ha a pénzvilág valamelyik embert próbáló központjában, mondjuk New Yorkban vagy Londonban számolom napi tizennégy órában a Recurring EBITDA-t, nem összehasonlíthatatlanul több pénzért, hátrasorolva magánéleti és egyéb szabadidős, esetleg egészségi szempontokat. Persze még mindig ott van Ausztrália a maga kényelmes életvitelével, gyönyörű tájaival, vélhetően kellemesebb munka és magánélet közötti egyensúlyával, de a már kiépített emberi kapcsolatok, vagy a család közelsége ott is minden bizonnyal hiányozna. Hiába, vannak olyan fák, amiket nem lehet átültetni... s gondolom az elmúlt öt évben nőfronton sem lett sokkal jobb arrafelé a helyzet.

Vegyük még hozzá a fentiekhez azt is, hogy bevándorlóként számos országban úgy tekintenek az emberre, mint nálunk itthon a román cigányra. Ez az érzés néhány helyen (mint például Svájcban) egészen sokáig fent tud maradni, míg néhány országban (például az USA-ban) hamarabb asszimilálódhat az ember. De a baráti kapcsolatokat akkor is újra fel kell építeni. És a kulturális különbségekről még nem is beszéltünk.

Orvoslátogató Hadobás Zoltán barátom mondja mindig sajátos hangsúllyal, hogy "azért nekem itthon annyira nem rossz". Neki nem rossz, nekem sem rossz. Ha innen nézem, Magyarország már Nyugat. De ha az ötvenvalahány százalékos adóelvonás, a Győzike Show és az általános pesszimizmus szemszögéből nézem, Magyarország még Balkán. Ennek ellenére én gyakran érzem jól magam idehaza.

Ha most kimennék pár évre külföldre dolgozni, egy adott országot, az ott élő embereket, szokásokat, ételeket ismerném meg. A világ körüli utazás viszont összehasonlíthatatlanul többet ad majd ilyen szempontból. Ha dolgozni mennék külföldre, minden bizonnyal gyorsan elröppenne az a pár év, majd napirendre kerülne a családalapítás, fészekrakás, stb. Aztán ki tudja, hogy mikor lenne újra lehetőségem a mostanihoz hasonló módon világot látni.

Számomra tehát egy világ körüli utazás (távol a munkától) jelenleg sokkal többet ér, mint egy pár éves külföldi munkatapasztalat. Ha jobban belegondolok, arra talán még később is lesz lehetőségem. Persze számos egyéb dolog is szól az utazás mellett, de azokról majd egy másik alkalommal mesélek.



Hozzászólások
Kwakk mondta [2008.08.18. 13 óra 50 perckor]:

Itthon hogy tekintenek a román cigányra?? Ausztráliában majd elkap egy dömper csaj, átgázol rajtad és kifacsar... Na az lesz az a pillanat, amikor továbbállsz egy másik országba, hihi.
Roland mondta [2008.08.18. 15 óra 40 perckor]:

Kíváncsi vagyok, hogy valójában ennyire rossz-e a helyzet odaát...
Zemma mondta [2008.08.23. 14 óra 42 perckor]:

Hello, én egy ausztrál cigány vagyok. Szerintem nem rossz annyira a helyzet nálunk, itt mindenki imádja a helyi dömper csajokat, csak az idelátogató kisfarkúak nem tudnak mit kezdeni velük.
Alexq mondta [2008.08.23. 22 óra 41 perckor]:

Én biztos vagyok abban, hogy nem lesz ott dömper csaj, aki elkapja! Inkább Brazíliában egy szamba leányzó! Csak le ne ragadj ott!

Olyan nincs, hogy az egy év alatt nem kefélsz! Ne felejtsd el: tele has, üres zacsi! És nem fordítva!
Mezei Klára mondta [2008.11.24. 17 óra 14 perckor]:

Sziasztok! Mezei Klárának hívnak. Szeretnék kijutni külföldre dolgozni, böngészem az ajánlatokat, de nem sokra jutok. Tud nekem valaki segíteni?Leírok magamról néhány fontos dolgot: 22 éves vagyok, élelmiszer-, és vegyiáru-kereskedőként végeztem. Alapfokon beszélem a németet. Takarítási, vagy konyhai kisegítői munka érdekelne. Ha valaki tud valami címet, ahol jelentkezni lehet munkára, nagyon megköszönném. Címem: klari.mezei@citromail.hu

ELŐRE IS KÖSZÖNÖM!!!!!!!!!!!!!!
Roland mondta [2008.12.09. 22 óra 15 perckor]:

Kedves Klára, szerintem nagyon nagy mák kell ahhoz, hogy valaki ezen a blogon keresztül segítsen neked munkát találni. Mindenesetre sok sikert kivánok!
Krisztian mondta [2011.11.28. 18 óra 47 perckor]:

Sziasztok! Krisztián vagyok és két gyermekem van. 30 éves vagyok és festőként dolgozom, de megmondom nektek őszintén, hogy itthon teljesen éhezünk és már nem bírom!!! Nagyon szépen kérlek titeket, hogy ha valaki tud nekem infót arról, hogy menekültként hogyan és mit kellene csinálnom, hogy kijussak és egy jobb életet adjak a gyerekeimnek, mert én már őket sajnálom nagyon, amennyit nélkülöznek! Legyetek szívesek, segítsetek egy pár hasznos tanáccsal! Itt az e-mail címem: berkikrisztian29@freemail.hu .




Ha mondandója van...

 









Melyik a hét hatodik napja?