2009.04.22. A campervan jóbarát

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy egy közepesre sikerült látogatás végén, a Fidzsi-szigetekhez tartozó Viti Levu repterén vártuk az Új-Zélandra tartó gép indulását.

A célország nevének hallatán sokaknak egy hosszúkás sziget képe ugrik be valahol az ausztrál kontinens keleti partjai közelében, birkákkal és érintetlen természeti szépségekkel egyetemben. Kis pontosítással nem járnak messze a valóságtól: Új-Zéland alapvet?en kett? nagyobb szigetb?l áll, Ausztráliától pedig több mint kétezer kilométernyi óceán választja el a szigetországot.

Az útiterv kialakításakor naivan még azt gondoltam, hogy két hét többé-kevésbé elegend? lesz a Gy?r?k Ura-trilógiában is látott mesebeli táj legalább részleges megismerésére. Sajnos nem így lett. A t?zijáték Új-Zélandon elmaradt, én pedig az utazás során el?ször hagytam magam mögött egy országot úgy, hogy nem láttam bel?le a lényeget. Hamarosan kiderül, hogy miért.

Fidzsir?l mi Aucklandbe érkeztünk, ami Új-Zéland Északi-szigetének északi csücskében fekszik. A képeslapok és katalógusok csodáit viszont a Déli-szigetre pakolta a teremt?, így ismét az utazás már jól ismert háromszög-dilemmájával találtuk szembe magunkat.


Nagyjából kétezer kilométerre voltunk a parádés hegyekt?l, egy olyan országban, amely nem az olcsóságáról híres (a mi zsebünkben ugye elvékonyodó pénztárca lapult), na és persze id?vel sem voltunk túl jól eleresztve. Ilyenkor aztán f?het az ember feje, hogy melyik ujjába harapjon, hogyan utazzon, milyen közlekedési eszközt válasszon. A repülés id? és távolság szempontjából tökéletes, csak elviszi a fél fogsorunkat. Egy helyben maradni ugyan olcsóbb, de akkor mit sem látunk az érdekességekb?l. A fapados teleportok elterjedéséig tehát rá van kényszerítve az ember, hogy a végletek között maradva alternatív közlekedési eszközökkel operáljon, és úgy találja meg a kompromisszumot valahol a három sarokpont között.

Míg más országokban a busz-vonat-hajó kombinációja megoldás lehet a budget-turistáskodásra, addig Új-Zélandon nem. Nagyok a távolságok, a tömegközlekedés pedig inkább csak a csomóponti városok között célravezet? (nem véletlen, hogy az emberek többsége állandóan autózik). Itt jön a képbe a lakóautó koncepciója, amivel csak egy apró, ámde jelentékeny bibi van: drága. Ezt a negatívumot kiküszöbölend? néhány élelmes új-zélandi autókölcsönz? létrehozta az olcsó lakóautó, vagyis a campervan intézményét, kispénz? hátizsákos turisták tömegeit csábítva ezzel az utazásra.

A campervan lényegében egy kombi személyautóból kialakított mini lakóautó, amihez kiegészít? sátor, kempingasztal, mobil gázrezsó, vizeskanna, hordozható DVD-lejátszó és számos egyéb kiegészít? kapcsolható. A fatengelyes campervan és a luxus motorhome között árban és méretben ma már persze számos átmenet létezik, így az utazó otthonok között mindenki megtalálhatja a maga számítását (mi napi húsz amerikai dollárért béreltük a halottaskocsira emlékeztet?, lefüggönyözött ). A campervan el?nye még, hogy közelebb hozza a természetet. Este elég csak leparkolnunk valamelyik tó partján a hegyek lábánál, reggelre kész is a csodás panoráma. A szolúciónak egyetlen baja van csupán: vezetni kell az istenadtát, ami bizony hosszú távon fárasztó. Különösen akkor, ha rossz oldalon van a kormány - márpedig Új-Zélandon ott van. Én a második hét végére kétezer kilométert tekertem a kiválasztott campervan órájába; talán nem csoda, hogy az utolsó néhány szakasz már inkább volt szenvedés, mint örömautózás.

De miel?tt nekivágtunk volna a hosszas utazásnak, egy kicsit még élveztük az aucklandi nyüzsgést. Mivel mindketten szeretjük a nagyvárosok el?nyeit, igazán nem esett nehezünkre néhány napot Új-Zéland legnépesebb településén, jegeskávék és indiai éttermek között eltölteni.