Roland írta,
12 óra 42 perckor,
Francia Polinézia témakörben.
Most, hogy utazásunk talán leggyönyör?bb szigeteir?l kellene írnom valamit, kicsit zavarban vagyok. Még szerencse, hogy csak az otthoni jóid? beköszöntével egyid?ben vált aktuálissá ez a téma, hiszen a februári nulla fokok közepette a hamarosan következ? képek sokkal bicskanyitogatóbbnak t?ntek volna. Árva Jen?vel ujjat húzni pedig a világ összes pénzéért sem szeretnék.

A Húsvét-szigetet magunk mögött hagyva, hatórányi LAN-kényeztetés végén érkeztünk meg Francia Polinézia központi szigetére, Tahitire. A leszállást követ? show-elemeken (a népviseletben zenél? helyieken, a virágfüzéren, satöbbin) túljutva átverekedtük magunkat az emigrációs procedúrán, begy?jtöttük csomagjainkat, majd nekiálltuk kitalálni, hogy hogyan is tovább.

Mivel kés?re járt, a környékbeli szigetekre repül?utakat kínáló irodák már rég nem voltak nyitva. Papeete (ejtsd nagyjából: "papé-été") reptere, a szokatlan nev? Aeroport de Tahiti Faa'a biztonságos helynek t?nt (és még némi élet is volt benne), ezért úgy gondoltuk, hogy helyben megvárjuk az utazási irodák reggeli nyitását, és csak azután alakítjuk ki a Francia Polinéziára szánt egy hét forgatókönyvét.

Éjjel egyet üthetett az óra, amikor a kiürült reptéren felfigyeltünk egy másik, hozzánk hasonlóan a váróban éjszakázó párosra. Egy-két hangosabb mondatuk hallatán meglep?dve néztünk össze Ancsival: magyarok! Nem sokkal kés?bb pedig már négyesben múlattuk az id?t. Éváról és Zoliról kiderült, hogy Budapestr?l indultak, Los Angeles-i átszállással érkeztek Tahitire, és éppen Bora Bora szigetére tartanak. Hajnalig tartó beszélgetésünk végén azzal búcsúztunk el egymástól, hogy hamarosan még akár találkozhatunk is Bora Bora valamelyik pálmafás strandján.

Tavaly szeptemberben, az indulást megel?z?en én még titkon azt reméltem, hogy anyagi szempontból Szent Martin és Ushuaia mellett Bora Bora is bele fog majd férni a kalandba. Tudtuk, hogy az exkluzív szigetet gyakran a világ egyik legdrágább nyaralóhelyeként emlegetik, ugyanakkor azzal is tisztában voltunk, hogy költségvetésünket illet?en rendkívüli módon elúsztunk Patagóniában. A kíváncsiság mégis furdallta az oldalunkat.

Reggel hatkor nyitott ki az els? jegyiroda, mi pedig keser?en vettük tudomásul, hogy négyszáz amerikai dollárnál olcsóbban alig adnak menettérti repül?jegyet Bora Borára. Délel?tt tízig jártunk az ügyintéz?k nyakára különböz? trükkökkel és kérdésekkel, aminek eredményeként csak sikerült a jegyárat fejenként kétszázhatvan dollárra lecsökkenteni. Én mondtam Ancsinak, hogy még ha a fene fenét eszik is, és száraz kenyéren kell majd élnünk az elkövetkezend? pár hétben, akkor is vegyük meg ezt a két jegyet, mert ki tudja mikor lesz újra lehet?ségünk eljönni erre a különleges szigetre. Figyelembe véve, hogy Éváék egyhetes nyaralása utazással és szállással együtt közel hárommillió forintba került, ostobaság lett volna kihagynunk a néhányszor tízezer forintért kínálkozó lehet?séget. Végül fogcsikorgatva, bankkártyáinkat görcsösen markolva megvettük a két repül?jegyet Bora Borára.

Forrás: Szabadlábon

Úgy gondoltuk, hogy túl sok cuccot nem érdemes magunkkal cipelni a szigetre, ezért súlyos hátizsákjainkat a reptér csomagmeg?rz?jében hagytuk, majd fürd?ruhákkal, pólókkal és még néhány aprósággal felszerelkezve vártuk a délutánra kiírt indulást.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...

 









Melyik a hét harmadik napja?