Roland írta,
15 óra 03 perckor,
Chile témakörben.
Lehet úgy nézni a Földet a világ?rb?l, hogy azon a Csendes-óceán mérete egészen elképeszt?nek hasson. Mondjuk így.

Forrás: Google Earth

Ennek a mérhetetlenül nagy kékségnek van egy olyan eldugott szigete, amely mindent?l nagyon-nagyon távol esik. A fenti térképen sárgával jelölt parányi földdarab olyannyira elszigetelt, hogy európai felfedez?je, Jakob Roggeveen is csak véletlenül bukkant rá 1722. húsvét vasárnapján. A távolságok érzékeltetésére két számadat: a polinéziai-háromszög egyik csúcsát képez? Húsvét-szigetet kelet felé 3.600 kilométer választja el Dél-Amerikától, míg t?le nyugati irányban a legközelebbi szigetcsoport 2.000 kilométerre van.

A távoli lokációnál azonban sokkalta érdekesebb a vulkanikus sziget homályba burkolódzó története és kulturális öröksége. Bár jelenleg nincs egységes álláspont a sziget ?slakosainak eredetével és érkezési idejével kapcsolatban, az azért nagyjából tudható, hogy id?számításunk szerint valamikor 300. és 1200. között érkeztek a szigetre az els? (vélhet?en polinéz) hajósok, fából készült lélekveszt?iken kétezernél is több kilométert hánykódva. A Balatonnál négyszer kisebb földdarabon leteleped? ?sök a felmen?k tiszteletére szobrokat emeltek, nem is akárhogyan: vulkanikus k?tömbökb?l többméteres, soktonnás moaikat faragtak, amiket aztán a sziget különböz? partszakaszaira szállítottak. A fejnek t?n?, de általában törzset és kezeket is mintázó szobrokból több százat(!) készítettek; ma ezek részben a sziget partvonalán, elszórtan találhatók, részben pedig a Rano Raraku nev? kráter közelében (a moaik nagy részét ugyanis ez utóbbi köveib?l vájták).

Forrás: Szabadlábon

A Húsvét-sziget súlyos szobrainak elkészítése mérhetetlenül sok er?forrást igényelt: a faragáshoz, a sziget különböz? pontjaira történ? szállításhoz és a felállításhoz rengeteg munkaórára volt szükség, a felhasznált anyagokról már nem is beszélve. Az egyre több és egyre nagyobb moaik készítése tömeges erd?irtással járt (a szobrokat farönkökön és szánokon mozgatták), amelynek a masszív talajerózió és az ökoszisztéma részleges pusztulása már egyenes következménye volt.

Korabeli dokumentumok szerint Roggeveen 1722-es felfedezésekor a szigeten még jólét és harmónia honolt, James Cook 1774-es látogatásának idejére azonban a populáció már megtizedel?dött, számos moai fel lett borítva, 1868-ra pedig alig maradt álló k?szobor a Húsvét-szigeten. A történtekkel kapcsolatban rengeteg teória látott már napvilágot, Heyerdahl szerint például a "rövidfül?ek" és a "hosszúfül?ek" közötti törzsi viszályok vezettek a populáció er?teljes csökkenéséhez. Az Index cikkében kicsit zanzásítva ugyan, de benne van a lényeg.

"Amikor nagyjából másfélezer éve a polinézek benépesítették a szigetet, azt még buja ?serd? borította. Mikor 1722-ben egy holland felfedez? rábukkant, a kopár és elhagyatott tájat több száz monumentális k?szobor díszítette, a szoborfetisista társadalomból viszont már csak mutatóba maradt néhány lepusztult család, akikb?l senki sem nézte volna ki a szoborállításhoz szükséges fejlett technikai tudást.
Az egész korabeli világ fantáziáját megmozgató rejtélyt a megszállott norvég óceántutajos és néprajzkutató, Thor Heyerdahl, majd az ?t követ? régészek fejtették meg: a bennszülöttek kiirtották az erd?ségeket, hogy a helyén haszonnövényeket termesszenek, valamint a kenuépítéshez és a szobrok felállításához szükséges farönkökhöz jussanak.
Ezzel elvoltak vagy ezer évig a húsvét-szigetiek, ám amikor szó szerint az utolsó fát is kivágták, befuccsolt az állandó népesség- és GDP-növekedésre optimalizált társadalmi modell: a bennszülöttek nagyon sokan lettek, az erd?irtás miatt azonban talajerózió, ennek következtében pedig rosszabb terméshozamok jöttek, és kenut sem volt már mib?l építeni, hogy halászhassanak.
A populáció létszáma így már jóval nagyobb volt, mint a leabált sziget eltartóképessége, a fejlett szoborállítási technológiájukra oly büszke polinéz polgárok pedig frusztrált dühükben egymásnak estek, és gyilkos háborúkban, s?t emberevéssel redukálták a lélekszámot a lepusztított sziget által eltartható szintre. Közben magaskultúrájuk is odalett."

Bodoky Tamás: Az öltönyös majmok bolygója (Index, 2008. december 29.)

Az ökoszisztéma-pusztulást, éhínséget, járványt, kannibalizmust és perui támadók rabszolgagy?jtését is említ? tanulmányok többsége egyetért abban, hogy a k?szobrok készítése egyik pillanatról a másikra maradt abba. A Rano Raraku közelében emiatt számos befejezetlen, vagy éppen szállításra váró moait figyelhet meg az odalátogató (szerencsére a különböz? régészeti projekteknek köszönhet?en a felborított szobrok többsége mára helyre lett állítva).

Maradjanak velünk holnap is! A bejegyzés második részében elmondom, hogy milyen volt testközelb?l ez a rengeteg kérdést generáló aprócska sziget.




Hozzászólások
mondta [2009.04.04. 22 óra 45 perckor]:

Szia Roli! Most így húsvét el?tt igazán aktuális :) várom a folytatást! Láttad a Rapa Nui-t? (van egy film a témában ha jól emlékszem a címére) A legjobbakat, Zsolt
Roland mondta [2009.04.05. 12 óra 07 perckor]:

Szállásadónknak megvolt DVD-n a Rapa Nui, de kihagytuk, mert azt mondták rá, hogy borzasztóan gagyi:

http://www.imdb.com/media/r...




Ha mondandója van...

 









Melyik a hét második napja?