Utazásunk dél-amerikai szakaszát Chile fővárosában zártuk le. Valparaísohoz hasonlóan itt is csak egy kiadós sétára futotta időnkből, így az Andok havas csúcsaival szomszédos Santiago alaposabb megismerése másra, esetleg máskorra marad.
Saját tapasztalataink alapján azért elmondhatjuk, hogy a belváros rendezettnek, tisztának, fejlettnek, de leginkább jólétinek tűnt (a mediterrán klímájú Santiago Dél-Amerika egyik pénzügyi központjának számít), azok a külsőbb részek pedig, amelyekben tömegközlekedve tettünk egy kört, szintén vállalhatóan néztek ki. Sétánk során a régi épületek és az üveg felhőkarcolók kontrasztja ugyanolyan érdekesen hatott, mint az ebédhez innivalóként szervírozott görögdinnyelé. Bár ez utóbbiról nem, sok másról azért készítettünk fotót.
Kíváncsian vártam, hogy a turistával barátságtalan santiagoi polgár sztereotípiája igaznak bizonyul-e, de azt kell mondjam, hogy ennek még a leghalványabb jelét sem tapasztaltam. Sőt, akikkel beszéltem, kimondottan kedvesnek bizonyultak. Tudni kell viszont, hogy Chile legnagyobb városa nem tartozik a legolcsóbb mulatságok közé (hátizsákos pénztárcával meg pláne nem), így a búcsúzás Santiago kellemes atmoszférájától viszonylag fájdalommentesre sikerült.