A Dél-Amerikáról szóló útikönyvek többsége javasol egy pár napos látogatást Valparaísoban, Chile kulturális fővárosában. Mivel a hegyoldalba épült településért nem is kellett nagyot kerülni, percig nem volt kérdés, hogy megyünk-e.
A zegzugos, macskaköves utcákkal tarkított bohém Valparaísoban mindössze egy napot és egy éjszakát töltöttünk, ami szinte csak arra volt elég, hogy beszívjuk a város illatát, láthassuk a hegyoldalakba épült színes házakat (melyekhez patinás fogaskerekű visz fel), igyunk egy jegeskávét a világörökség részét képező történelmi negyedben, a forgalmas kikötő láttán pedig elgondolkodjunk, hogy milyen is lehetett ez a város XIX. századi virágzása idején, amikor még sokan a "Jewel of the Pacific" jelzővel illették.
Érdekesség, hogy a Panama-csatorna megnyitása után jelentőségét vesztő Valparaíso nem Chile fővárosa, a kongresszus mégis itt ülésezik, méghozzá egy monumentális épületben. Azonkívül rengeteg a kóbor, ám végtelenül jámbor négylábú az utcákon. A dollármilliókat elsikkasztó, népirtó diktátor, Augusto Pinochet is Valparaísoban született, de biztos vagyok benne, hogy a helyiek erre egyáltalán nem büszkék. Pillanatképes beszámolónk következik, aztán megyünk is tovább.
Legközelebb Santiagoból, utazásunk dél-amerikai szakaszának végállomásáról jelentkezünk.