Roland írta,
14 óra 43 perckor,
Chile témakörben.
A Dél-Amerikáról szóló útikönyvek többsége javasol egy pár napos látogatást Valparaísoban, Chile kulturális fővárosában. Mivel a hegyoldalba épült településért nem is kellett nagyot kerülni, percig nem volt kérdés, hogy megyünk-e.

A zegzugos, macskaköves utcákkal tarkított bohém Valparaísoban mindössze egy napot és egy éjszakát töltöttünk, ami szinte csak arra volt elég, hogy beszívjuk a város illatát, láthassuk a hegyoldalakba épült színes házakat (melyekhez patinás fogaskerekű visz fel), igyunk egy jegeskávét a világörökség részét képező történelmi negyedben, a forgalmas kikötő láttán pedig elgondolkodjunk, hogy milyen is lehetett ez a város XIX. századi virágzása idején, amikor még sokan a "Jewel of the Pacific" jelzővel illették.

Érdekesség, hogy a Panama-csatorna megnyitása után jelentőségét vesztő Valparaíso nem Chile fővárosa, a kongresszus mégis itt ülésezik, méghozzá egy monumentális épületben. Azonkívül rengeteg a kóbor, ám végtelenül jámbor négylábú az utcákon. A dollármilliókat elsikkasztó, népirtó diktátor, Augusto Pinochet is Valparaísoban született, de biztos vagyok benne, hogy a helyiek erre egyáltalán nem büszkék. Pillanatképes beszámolónk következik, aztán megyünk is tovább.

Pálmás parkokból itt sincs hiány.
A Congreso Nacional masszív épülete.
Chile haditengerész mártírjainak állít emléket.

Valparaíso egyik jellegzetessége a sok színes, hegyoldalba épült ház.
A kikötő egykoron még ennél is zsúfoltabb volt.
Háttérben a teherkikötő.

Érzékelik a fa méretét?
Még a kutyát is érdekli.
Rengetegen vannak.
Forrás: Szabadlábon

Legközelebb Santiagoból, utazásunk dél-amerikai szakaszának végállomásáról jelentkezünk.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...

 









Melyik a hét második napja?